Filléres emlékeim
Egy hatalmas fürt szőlőt szemezgetve jutott eszembe a régi szüreti bálok hangulata. Remélem még ma is sok helyen dívik a leírtak.
Ha szeptember és október, akkor, szüret és szüreti mulatságok. A különböző szőlőtermő vidékeken ezek az időpontok változtak, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a különböző szőlőfajták érési idejét. Az Alföldön a szüretelés kezdete általában Mihály napja volt. A Dunántúl nagyobb részén, október 15. re esett ez a nap, Tokaj-Hegyalján pedig, október 28. ig. kezdték meg a szüretet. Nagyot változott a világ, mert a mostani klímaváltozás néhol előbbre hozta a szőlő szüretelését. Egyes a felsorolt nevezetesebb borvidéken is már szeptemberben puttonyba, majd a darálóba, présgépbe kerülnek a szőlőszemek. A szüretelés családi, baráti közösségek összefogásával mókázással, énekléssel eltöltött munkavégzés volt. Az a mondás járja, hogy azért kellett énekelni, hogy a puttonyokba és ne a szájakba kerüljenek a szőlőszemek . A must elkészültével és hordóba kerülése után azonban az ünneplésen volt a hangsúly. Szüreti felvonással és bállal tették felejthetetlené a nehéz munka befejeltét, bár Szolnokon nem volt szüret,/a kiskertekben igen/ ám szüreti bált, mulatságot sok helyen rendeztek. SZOT-, a Mili, Komarov terem, vidéken, Tószeg, Martfű, Cibakháza Tiszaföldvár kultúrházaiba jártunk táncolni. A termek madzagra felfüggesztett szőlőfürtökkel, borosüvegekkel volt díszítve, de csak éppen olyan magasságba, hogy lábujjhegyen állva el lehessen csenni a fürtöket, üvegeket. Csőszlányok csőszlegények vigyázták a felaggatott finomságokat, akit "lopáson" kaptak annak a bíró és párja vicces dolgok elvégzésével tette lehetővé, hogy megváltsák a büntetést. Sok humoros "büntetés" tette még mulatságosabbá a báli forgatagot. A bíró elé vitték a delikvenst és a bíró kikérdezte a csőszöket.
Egy, egy "lopott" boros flaska felbontása és közös elfogyasztása még jobban emelte az amúgy sem lagymatag táncmulatság hangulatát. Nem volt senki, aki kibúvót keresett volna a büntetések alól. A hétvégéken az Integrál,/ https://youtu.be/NP_XUJB5KEA/ Kingston, Pop és a Lídons együttesek zenéire roptuk a táncot. Sok alkalommal elkísértük őket a vidéki mulatságokba is. Szép emlék még ma is, a "Ne bánd" örökzöld zene, ami nélkül soha nem volt Integrál buli, vagy "PIKI" "Távolodom"- ja. Esetleg, a " Lets twist again".......ismerős????
Mire az emlékezés végére érek el is fogy egy szép nagy fürt szőlő, ami másoknak csak, étel, nekem viszont a szőlőfürtben elővarázsolt múltat jelenti.
Az írás saját emlékezés, további gondolatokat mindenki hozzá teheti a maga emlékezései alapján.
Beszéljünk nyíltan és egyenesen
De nehéz is szülőnek lenni! De nehéz is gyermeknek lenni!
Az embernek néha vannak olyan dolgai, amit nehézségbe ütközik megoldani. Sokat gondolkodik, sokat meditál azon, mit is kellene tenni. Beszélgetések és nagy hallgatások, de mi is a probléma.? Kérdezni ,megbeszélni; ,még akkor is ha a partner nem akarja ,vagy nem mer róla beszélni. Lehet egy kicsike "lökéssel"elindul a folyam és megindul a beszélgetés. Bizony, néha kegyetlenségnek tűnik, és valamiféle beavatkozásnak véli a magán ügyeibe, de akkor is muszáj megbeszélni. Ne maradjanak megválaszolatlan kérdések, elvarratlan szálak. Megnyugvás, megbékélés és nyugalom lesz a jutalom. Az ember alapból is ágál az ellen, hogy valamit meg beszéljen, főleg a szüleivel. A szülői aggódás, a gyermeki ellenállás áll egymással szemben. Néha a gyermek olyan dologgal találja magát szembe, ami nagyon megrémiszti, félénké teszi. Ez lehet egy válás,egy veszekedés ,esetleg egy betegség. Nem tudja még helyén kezelni, és aggódik, meg ijed. Azt hiszi minden rosszra fog fordulni, valamit nem csinált jól, vagy esetleg csak félre hall és ért dolgokat. Előjönnek a védekező mechanikusok az életében, tüskéket enged, nem enged magához közel senkit. Ha nem tud megoldást találni, hát bizony nehéz helyzetbe kerülhet, rossz irányt vehet az élete. Azt hiszi, aki szereti, és akit Ő szeret, az az ember nem szereti, és nem foglalkozik Vele eléggé. Pedig csak egy kiadós beszélgetés hiányzik, mind két féltől. Meg kell, el kell magyarázni, hogy most valami meg változott, és a dolgokon valamiféle változtatásokat kell alkalmazni. Nem Ő ellene van a dolog, de az ember életében mindég akad valami megoldásra váró probléma. Egy felnőtt gyerek ezt meg fogja érteni, nem biztos, hogy azonnal de megérti. Kérni kell a segítségét, most nagy szükség lenne a segítségére és a gondoskodására. Nem megoldhatatlan problémákat kell a nyakába zúdítani, de érezze, hogy része az életünknek és számít a véleménye és a munkájára szükség van. Esetleg egy hallott szó egy mozdulat, egy telefon okoz valamiféle félre értésre okot. Nyíltan el kell mondani a dolgok hátterét, bizonyos mélységig, de beszélni kell róla. Minden embernek szüksége van a magányra ,a magán életre,még akkor is ha rendezett családban él. Vannak olyan dolgok, amiket nem akar az ember meg beszélni szeretteivel, mert az a magán szférájába tartozik. Azt hiszik sokan, hogy aki családban él annak nem kell a barátság a másik ember véleménye. Pedig a sokszínűség adja meg az életünk változatosságát és változékonyságát. Ez még nem jelenti azt, hogy az ember fel akarja rúgni a családi hátterét,sőttttttttt,lehet, ezek a dolgok erősítik meg . Ha ezeket elmondja, az ember akkor biztosan megértésre talál. Vannak megoldatlan dolgok is, mikor hiába a jó indulat és a segítő készség a befogadó készség el marad. Mindenkinek magának kell mérlegelni a beszélgetés mélységét. A gyerekekben van bizonyos fokú önzés is, mikor féltik az önös érdekeiket, azt, hogy a változásokkal a saját helyzetük gyengül. Vagy csak egyszerűen meg ijednek a problémától, félénk, nincs elég önbizalmuk. Nos, ezeket kell megerősíteni benne /nük/. Bízzon önmagában, bízzon a beszélgető társban. Olyan is van mikor a szülői féltés nagyítja fel a dolgokat. Azt hiszi a szülő, hogy most aztán muszáj bele szólni valamilyen dologba. Lehet, hogy rossz ötlet, lehet, nem kellene, lehet, hogy kárt is okozhat. Azonban a szeretet vezérli a gondolatait és a cselekvését. Persze ha meg van a kellő összhang, akkor ezen könnyen tudnak túl lépni, hiszen pár szó és megoldódik minden. Hú .......de nehéz is szülőnek lenni! Hű..............de nehéz is gyermeknek lenni! Azonban nagyon szép dolog szülőnek lenni, és nagyon jó dolog gyermeknek lenni. Azt mondják..."két dudás egy csárdában ,nehezen fér meg" Persze képletesen,de most erre a példára is igaz. Néha az ellentétes nemű szülőnek könnyebben megnyílik a gyerek, vele, sokkal jobban meg tud bizonyos dolgokat beszélni. Ez nagyon jó dolog, hiszen más szemszögből látnak dolgokat és a "rivalizálás "sincs. Mert akár hogy is nézzük egy bizonyos idő után már a fiúnak az apa már rivális,a lánynak az anya már rivális. Természetesen olyan dolgokban melyek egészséges irányt mutatnak, de a tudat alatt akkor is ott vannak és léteznek ezek a rivalizálások. Nálam szakavatottabb emberek is el tudják mondani. Nagy dolgok ezek nehéz dolgok ezek, de azért vagyunk, hogy megoldjuk őket. Leülve, beszélgetve, esetleg játékosan, viccesen, de beszéljük meg és beszéljük ki magunkból és egymásból.
Uborkaszezon
Nyakunkon a nyár és az uborkaszezon, és nem csak a kovászos uborka készítés ideje ez, de ilyenkor van az, hogy semmit nem lehet elintézni. A hivatalban esetleg, nem írják alá a fontos aktákat, és nem intézik az ügyeinket, mert a főnök szabin van. A média is tele van még több sületlenséggel, pedig a munkás hétköznapokon sem spórolnak a buta ötletek közzétételével. Példa.... Valami film szünetében hallottam a szöveget, hogy...egy hölgy valami gombásodás elleni kencével ficéli a lábát, és beront egy idős férfi, hogy hagyná már abba mert - "MOST ÉN KÖVETKEZEM". Micsoda butaság. Nem szeretnék "következni" egy lábgombásodás okán, és miatt, magam, szívesen kihagyom ezt a fajta elfoglaltságot. Sokan tudnának ehhez hasonló butaságot előhozni. A politikai kacsákról már nem is nagyon érdemes kiakadni és elgondolkodni, szinte minden napra dobnak be egy gumicsontot, hogy azon rágódjon a nép, elterelve a figyelmet a fontos és még fontosabb dolgokról. Azokról, amiket rendesen elbaltázott a most regnáló klientúra, pedig ismét csak a mi zsebünket üríti ki a hatalom.
Nyakunkon az uborkaszezon. Ismét nagyon befűtöttek ott fent a menyben, vagy lent a pokolban, de ezt vártuk egész télen. Nem a meleg ellen ágálok, a hirtelen és átmenet nélküli időjárás változások, amik nagyon megviselik a szervezetünket. Az egyik nap még kánikula majd, hirtelen lecsap a vihar és hatalmas fákat csavar ki az orkán erejű szél.
Nyakunkon az uborkaszezon.
Az erkélyen, az ablakpárkányokon már javában lehet érlelni a kovászos uborkát. Micsoda finom étek ez így nyáron, zsíros kenyérrel, esetleg szalonna nyársalás alkalmával, de csak úgy alanatur is szívesen elmajszol az ember egy félüvegnyit. Tojásos nokedli, mindenféle pörköltek mellé is kiváló a kovászos uborka.
Nyakunkon az uborkaszezon.
Lehet vitázni a lecsókészítéssel kapcsolatban is. Kolbásszal, natúr,.. Hagymával, paprikával, paradicsommal,...... Tojással,.... esetleg, rizses feltéttel készül a nyári eledel? Az örök téma, a bográcsban főzés is az uborkaszezonra esik, de ne gondoljon senki arra, hogy ez egy valamilyen semmit mondó, csak átfutom, téma lenne. Hová kerül a hagyma? Mikor kell a pirospaprikát a bográcsba rotyogó ennivalóba tenni? Gulyás vagy sima pörkölt, amit a férfiember alkot? Mert alkotás, sőt, művészet, amit a bográcsba főzés okán a férfiember végez. Bor......felöntsük, vagy nem szabad bort a bográcsba főzött ételbe tenni? Ha teszünk.....öntünk, akkor, vörös, vagy fehér? Édes vagy száraz borral kell az ételt felturbózni? Milyen az igazi halászlé? Tésztával, vagy csak hallal készül az ősi halétel?
Nyakunkon az uborkaszezon.
A nyári öltözködés is örökzöld téma. Rövidnadrág- papucs, rövidnadrág- zokni-szandál, illi k-é, és hol szabad viselni? Forrónadrág- melltartó nélkül, nem kihívó- é? Lehet- é levenni, a kosztüm kabátot és a zakót egy tárgyalás alkalmával, ott, ahol a klíma berendezés működése mellet is kánikula van a helyiségben?
Nyakunkon az uborkaszezon.
A kánikulában nagyon fontos a folyadék bevitel, a sok folyadék fogyasztása, de itt is felmerül a dilemma. Sör, hideg fagyi, hideg víz, üdítő? Netán a forró tea az ellenszere a nagy melegnek? Mindenki döntse el maga, csak ügyeljünk arra, hogy ki ne száradjon a szervezetünk. Nyakunkon a iskolai nyári szünet, fokozottan ügyeljünk és figyeljünk a csemetékre, legyen az közúton vagy a vízparton. Strandokon, fürdőhelyeken, csak azok merészkedjenek a mély vízbe, akik tudnak úszni. Felhevült testtel ne ugorjunk a hideg vízbe, és ne tartózkodjunk félóránál tovább a tűző napon. A melegben tompábbak a reflexek, a közúti közlekedésben vegyük figyelembe ezt a komoly tényt is.
Nyakunkon az "uborkaszezon". Mégis, mily sok dologra kell és érdemes odafigyelnünk!
"Eredetileg a júniustól szeptemberig tartó uborka érésének az időpontja, de átvitt értelemben a nyári hónapokat értik az emberek, amikor bezárnak az iskolák, a színházak, a parlamentben, sőt még a bíróságokon is ekkor van szünet.A szerencsésebb emberek ilyenkor veszik ki a szabadságuk zömét és édes pihenéssel, a még szerencsésebbek nyaralással töltik el ezt az időszakot. "
SŐRE ILKA ÉS SŐRE PISTA
Sőre Ilka és Sőre Pista
Sőre Pista, Sőre Ilka. Ki ne ismerné ezt a két nevet a városlakók közül. Aki ismerte őket az sosem fogja elfelejteni. A fiatalok, akik hallomásból tudnak róluk, csak hitetlenkedve hallgatják a régi időkről szóló adomákat. Ma celebnek titulálnák őket, talán pénzt is keresnének, ha leírnák az életük történéseit. Ilka, a" nagyasszony "aki mindég a legújabb divat szerint öltözött és élt, aki még a malterosláda pakolása mellet is csinos volt, az elmaradhatatlan erős sminkjével és borzadalmasan büdös orosz kölnijével. Még is, egyszerűen élt és halt meg.
A város asszonyai féltették tőle az urukat, ám vegyes tisztelettel néztek rá, hogy szabadon éli az életét. Sokan titokban vagy nyíltan tanácsokat kértek tőle, hogy, hogyan tudják vissza édesgetni az elkóbászolt és más szoknyák után futó férjurukat.
A rossz nyelvek szerint nem tagadta meg testi bájait sem a német, sem pedig az orosz tisztektől , még arról is pletykáltak, hogy sok városi "nagyember" is részesült a kegyeiből. Az 56 - s történések után a város legnagyobb építőipari cégénél szolgálta az építőket, de ott a testi erejével tűnt ki, ő hordta és rakta fejmagasságba a maltert a kőművesek keze alá. Kevés olyan szocreál korban készült épület van, ami nem viselné Ilka kezei nyomát is. Szerette a gyerekeket, neki nem lévén, a város összes gyerekét a magáénak vallotta, akinek tudott, egy csokoládéval, egy naranccsal kedveskedett. Minden babakocsit toló asszonnyal órákig tudott beszélgetni a gyermeknevelésről, vagy csak az élet mindennapjairól. Tisztes kort élt meg.
A testvére Sőre Pista, aki ugyan olyan "tartozéka "volt a városnak, mint a Tisza híd. Alacsony erős és hatalmas borvirágos orral megáldott ember volt, aki imádta a fröccsöt.
A felkelő nap már a városba bóklászolva találta és, igen csak éjfélt ütött az óra mire az Ilkával együtt lakott albérletbe hazatalált. Volt ő kulit húzó, volt segédmunkás és utcaseprő, de leginkább a Bíró Művek törzs vendégeként tartotta számon a város lakossága.
Ismert minden kocsmát ,tudta ,hogy melyik italmérésbe milyen bort ,fröccsöt érdemes inni ,számon tartották a Nyezegában ,a Hunyadi úti kocsmában ,a Hatos kocsmába ,de néha ,néha betért a Tulipán kocsmába is ha arra vetette a sors .
A Bíró Művekben a nagytiszteletű "páholynak "is tagja volt, sőt, őt választották meg, elnöknek.
Mint díszelnök olyan prominens személyeket tisztelhetett a baráti körében, mint Mensáros László ,Somogyvári Rudolf a város színházának nagyhírű színészei . Barátjának tudta Gácsi Mihályt, a grafikust ,vagy Ladányi Mihályt a költőt is .Szerették a szókimondásáért és az egyszerű életért, tisztelték a tudását, mert józanabb pillanataiban verseket mondott és rengeteg történettel szórakoztatta a nagyérdemű kocsmai közönséget.
Ő volt a város megmondó embere, ő szidhatta a regnáló hatalmat, a bent lévő oroszokat, legkedvesebb szavajárása volt a "PISZKOS KOMMUNISTÁK!!! "kiabálása. Ő volt, aki Horthy kormányzó halálakor hangosan végig sírta a várost, a pletykák szerint találkozott is a kormányzóval, de, hogy hol és mikor, az mindenki előtt rejtély volt. Nagy szerelmese volt a virágoknak, az utolsó éveiben még árulta is a színes csokrétákat, a szép asszonyok némelyikének ingyen nyomott a kezébe egy, egy tarka díszes virágcsokrétát. Sokan csúfolták, sokan nem mertek vele szóba állni, de senkit nem bántott és mindenkinek előre köszönt, mindenkihez volt egy, egy jó szava. Ám ha valakivel összezördült, azt az embert semmi nem mentette meg egy jó adag szitok áradattól.
A város fejlősével eltűntek a kocsmák és elmentek a régi páholybéli barátai is, igaz, hogy lett egy Párnás Bíró, ám az már nem volt az igazi. Ott már nem ugyan az, az íze volt a fröccsnek, mint a régi Bíró Művekben ivottaknak.
Oda már csak akkor tért be, ha az eső vagy a hóesés bezavarta az utcáról.
Ott már nem volt meg a tiszteletbeli elnöknek kijáró boros hordó ,ahonnan vezette a röhögésektől hangos üléseket .A betegségek is egyre sűrűbben jelentkeztek nála ,míg egy alkalommal beszállították egy gyógyintézetben ,ott pedig gyilkosság áldozata lett ,legalább is így tartja a fáma . Változik a város ,változik a környezet, de az emlékek fenn maradnak, és tovább éltetik a két Sőre testvér legendáját és tartalmas, szabad életét.
Nyár van és ilyenkor meleg az idő, az emberek pedig szívesen hűsölnek strandokon, fürdőző helyeken. A városunkban van két folyó, ám csak az egyik alkalmas fürdőzésre. A Tisza, mert a Zagyva ilyenkor inkább egy kis patakocskához hasonlít. Évek óta járok a Tiszára fürödni, évek óta hallgatom a megjegyzéseket, hogy. -"én oda nem megyek!" Mondják némelyek. Miért is nem???? Na, erre nem igen tudnak válaszolni. Aki betartja a szabályokat, annak, élvezetes a hűsítő habokban megmerülni. A víz minősége évek óta megfelel a fürdőzésnek. Pár hétig nagyon jó part is van, lehet focizni, fejelni és várat csepegtetni. Egy gond van, hogy nem engedélyezik a város területén a pancsolást. Nagy hanggal hirdetik, hogy - "SZOLNOK A VIZEK FŐVÁROSA!"!!!! Csak éppen, alig van élet a vízen és a parton. Hajójárat, csak a sétahajó pár oda, vissza útja, egyre kevesebb a ladik, már alig látható a verseny hajókban edzéseket lapátoló sportoló. A pecások, egyre kevesebben várják, hogy megakasztanak a nagy halakból. Visszatérve a fürdőzéshez. Mindenkinek meg van a választási lehetősége, a zárt strandokra, avagy, a Tiszára megy fürödni. Maradok az utóbbi mellett, és üzenem a kétkedőknek, hogy egészségesebb, mint a zárt strand. A Tisza KB, 4-8 km sebességgel folyik . A strandon a vízforgató mellett is kerülnek oda nem illő dolgok a vízbe. Sok embertől hallottam már, hogy milyen fertőzést szedett össze. A Tiszában ismét visszajöttek a régi állatvilág egyedei. Sok évtizedes tiszai fürdés után sem kaptam még semmiféle nyavalyát. Míg ez nem igen mondható el a zárt fürdőző helyekről. Nem értem a Tiszától való viszolygást. De, tiszteletbe tartom a mások véleményét és a fenn leírtak után is az a véleményem, hogy mindenki oda megy, ahová akar. Mindenki a tengerpartokra vágyakozik, és ha teheti, el is megy .Pedig itt van ez a csodálatos folyó és nem ismerik micsoda lehetőségek vannak egy pár napos parton letöltött szabadidőben.
Filléres emlékeim Ki - mit - tud?
Avagy, visszatért az ifjúságom egy szép emléke
Esik a havas eső, mivel sok dolga nincs, az embernek ilyenkor lehet kapcsolgatni a televízió távirányítóját, abban reménykedve, hátha valami jó műsorra talál. Kint az ablakpárkányt veri az eső, bent a meleg szobában pedig, két fiatal lány hangja zengi be a szobát. 1962 - es Ki-mit- tud? Az első televíziós vetélkedőt ismétli a televízió, Koncz Zsuzsa és Gergely Ági csicsergik a mikrofonba, hogy Ó-Ó-Ó Nagymami! Drága nagymami! Abban az időben az ország majdnem lakossága a kisdobozok előtt ült és szurkolt a versenyzőknek. Bűvészek, szavalók, táncosok és mindenféle csodabogarak mutatták be mit is tudnak. A mostani szuper jó elektronikus kütyük világában szinte nevetségesnek tűnik a fekete- fehér felvétel, a kábelek sokasága és a technikusok bujkálása a színpadon. Akkor még élőben közvetítették a legtöbb műsort, a baki az igen is baki volt és sok ismétlésre nem igen volt lehetőség. Hőskor volt a javában, a modern technika világából visszanézve, őskor volt a javából, a technika őskora. A háttérben egy kisvonatnak csúfolt fakalitkába ülhettek be a tovább jutó játékosok, bérletes hely nem létezett, mert egy következő produkció résztvevője, résztvevői könnyen helyet cserélhettek a bent kucorgókkal. Nagyon igazságosnak sem volt mondható a vetélkedő, néha olyan dolgok kerültek összehasonlításra, amelyek még csak köszönő viszonyban sem voltak egymással. Így történhetett meg, hogy egy énekes duó helyet cserélt és tovább jutott a Kern András és Pintér Gábor által előadott paródia résztvevőivel. Ugyan ilyen "igazságtalan" volt amikor Hacki Tamás / megosztott első díjat nyert/a füttyülős produkciójával kitúrta a vonatból a néptáncművészt. Ma már megmosolyogtató a hatvanas évek ruhadivatja is, az említett két énekes lány elegáns, ugyanakkor nagyon szolid, térd alatt végződő ruhája is az akkori legújabb divatot követte. Semmi manír, semmi sminkelés és még a hangjuk is kiforratlan, nyers hang volt, a mindenféle Faktorokon nevelkedett mai ifjúság nem is nagyon érti, hogy, hogyan is kerültek képernyőre. A régi, Nagygeneráción felnövő korosztály pont az ellenkezőjéről van meggyőződve, már, mint, hogy a mai zene és a mai előadók csak pár hónapos fellángolást tudnak produkálni.
Nem bántam meg, hogy a téli időjárás a televízió elé ültetett, ismét átélhettem az ifjú éveim egyik meghatározó élményét, élményeit. Nagyon jó a mai kulturális élet, de valahogy nem a vájtfüleimnek valók a modern zenei stílusok, a modern paródiák és a modern felfogású zanzásított olvasmányok, filmek. Nem adtam fel a modern stílusok megismerését, ám maradok a régi emlékeimet felidőző művészeknél, Koncz Zsuzsánál,...... a Ha én rózsa volnék.......vagy Kern András,...... Lövöldetér című előadásainál.
Balhés kosárlabda meccs volt itthon. A bajnoki döntő 3. meccse igencsak emlékezetesre sikeredett nekünk, hazai szurkolóknak. Nyertünk, kétség nem fért hozzá, jól játszottunk és a végén ünneplés......lett volna, ha a rendőrök szét nem verik az ünneplő közönséget. Volt könnygáz, falhoz, földre lökés, nem nézve gyereket, nőt, senkit. Előzménye is volt a balhénak, kedden, Szombathelyen ugyanis se perc alatt kitakarították a szolnoki szurkolókat, keményen és senkit nem kímélve. Itthon aztán azt hittük, hogy sima meccs és készülhetünk a 4. meccsre. Tévedtünk. A Falco játékosait a szolnoki szurkolók között felengedték a saját drukkereikhez pacsizni. Na, itt szabadult el a pokol, a vendégszurkolók nekimentek a vendéglátók szurkolóinak. A félidőben ahol mi ülünk, megjelent három kigyúrt, tetovált fradista. Mutogattak, beszóltak, és amit szoktak, provokáltak. Ők provokálták ki, hogy itthon balhé legyen. A kommandósok berontottak és nem a balhézókat vitték ki, hanem a vétlen hazai szurkolókat fújták le és ütötték vágták. Majd, a hazai szurkolókra zárták a csarnok főbejáratának kapuit. Mondván, hogy nem szerették volna, ha nekimegyünk a Falco szurkolóinak. Közben, az öt oldalsó ajtón az ment ki, aki akart. Magam kint rekedtem az ajtó előtt, a párom, bent a csarnokban. Sokan siettek volna a buszhoz, mert már 22 óra volt. Aztán már az is kapott a gázból, aki kint volt már a csarnokból. Hogy miért nem az oldalsó ajtókon mentünk ki, Mert a főbejáratnál vannak a kerékpárjaink, és ott lehet a WC- re elmenni is, és semmit nem is akartunk csinálni. Mostanában már sok gyerek is jár meccsekre, családok, és nehogy már tőlünk-idősektől, vagy a gyerekektől féltsék már s vendég szurkolókat. Azonosító számuk nem volt a kommandósoknak, feljelentést tettek a minősíthetetlen beavatkozás miatt. Foganatja nem igen lesz. Az újságok úgy hozták le, hogy "könnygázt kellett bevetni a balhés szurkolók ellen"! Ez így szimpla hazugság, a vendégszurkolók voltak, akik balhéztak és a három fradista valakik. Félmeztelen voltak hátukra tetoválva a Fradi jelvény. Milyen felkészültek voltak a kommandósok, ha nem tudták kiemelni a rendbontókat? Csak törve, zúzva, fújva kiterelték a hazai szurkolókat.
AMÍG EZ így MEGY TOVÁBB, ÉN NEM JÁROK TÖBBÉ ÉVZÁRÓRA - EGY CSALÓDOTT ANYA LEVELE
Úgy tűnik, a reformok igen nehezen törnek be az oktatásba, és még mindig a régi reflexek irányítják az iskolák gondolkodását az évnyitók, évzárók tekintetében. Olvasónk, Pesty Mona úgy döntött, nem megy többé évzáróra. Méghozzá ezért:
-
Kinek, minek és mennyi ideig?
Jó lenne eldönteni, hogy az iskolai évzáró kinek és miről szól. Ahogy hallom, vannak iskolák, ahol már csak huszonöt percig tart. Mámorítóan hangzik! Úgy érzem, a mi százhúsz percünk messze van ettől a céltól... vagy legalábbis nem az én szülői életemben jön el.
A performansz abból áll, hogy az igazgató bácsi, az iskolai alapítvány elnöke, az igazgatóhelyettes néni és egy diák köszöntőbeszédet mond, amiből egyetlen mondat sem marad meg senki emlékezetében. Számos dolog hangzik el valós információtartalom nélkül. Az igazgató smúzol az iskolai alapítvány elnökének, az iskolai alapítvány elnöke smúzol a szülőknek, az igazgatóhelyettes smúzol az tanároknak, és mindenki smúzol a polgármesternek.
Elhangzanak a versek, amiket láthatóan nem azok választottak, akik mondják.
Végeláthatatlan sport és egyéni sakk-, rajz-, meg nem tudom, milyen eredmények sora következik, amiben iskolánk remekelt, egyesével olvasva a neveket persze (hozzátenném, hogy ezek az információk az év folyamán az iskola honlapján, faliújságján, Facebook-oldalán elérhetők). A harmincöt fok eddigre már a maradék lelkesedést is letörte, hogy az egyéni és csoportos produkciókat ohh, pardon: búcsúajándékokat már rezignáltan tűrjük, ilyen például a 3. c egy gyerekdalra előadott táncelőadása vagy az iskolai néptánc együttes produkciója. Mindez megágyaz a valódi kizsigerelésnek: mikor is az összes kitűnő bizonyítványt, értsd: a kis elsősöktől, - ahol, ugye, minden második bizonyítvány kitűnő - a nyolcadikosokig egyesével adja át gratulációk közepette az igazgató maga, hangosan, jól érthetően felolvasva a neveket. Mi, a slepp, pedig minden áldott gyereket egyesével megtapsolunk.
Mi vagyunk a biodíszlet
Biztosan "rosszarc" vagyok, de ezt a részt rühellem a legjobban, mert egyáltalán nem érdekel, ki lett kitűnő, mégis végig kell hallgatnom. Egyetlen nevet sem jegyez meg senki, mindenki csak a saját gyereke nevét hallja meg.
Ezek az anyukák amúgy is tudják, hogy kitűnő lett a gyerekük, valószínűleg másnapra a közel s távoli ismerőseik is, mert kint lesz a Facebookon "az én büszkeségem" felirattal. Úgyhogy az egész előadás valójában tök felesleges.
A többi gyerek biodíszletnek van ott, hogy megfelelő legyen a kritikus tömeg, aki tapsol. Ők ugyanis az osztályteremben, a tanároktól kapják meg a bizonyítványt, mintegy jelezve, hogy "hát, igen, drágáim, ti vagytok a másodrendűek". Vannak, akik még itt is kapnak ilyen-olyan okleveleket persze meg különdíjakat, dicséreteket, és próbálom nem meglátni az összefüggést a dicséret, az oklevél és az SZMK-s anyukák gyerekei között... Végül az SZMK-s anyukák is kapnak oklevelet, a tanárok pedig újabb ajándékokat az osztálypénzen vásárolt közösön felül néhány szülőtől, persze jellemzően az SZMK-s és az év közben amúgy is gyakran bejárós anyukáktól.
És akkor feltenném újra kérdést: kinek szól ez valójában?!
Mi van azokkal a gyerekekkel, akik diszlexiások, diszgráfiások, diszkalkuliások, és kétszer annyi melójuk volt azért a négyesért, ne adj' isten, a hármasért.
Miért nem dicsérjük meg a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket, akik egész évben a tanórákon kívül még fejlesztőre is jártak? Miért nem kap oklevelet az a gyerek, aki leigazolt sportoló, de nem az iskolában űzött sportágból?
Miért kell végignéznie annak a gyereknek ezt az egészet, aki rajzból meg tesiből lett csak négyes... és nekem? Nekem miért kell végig hallgatnom és végignéznem? Egyáltalán nem érdekel, hogy az iskolában hány kitűnő tanuló lett, mert ez nekem sem az iskoláról, sem a tanárokról, sem a diákokról nem mond semmit. Ez a dolog ennél bonyolultabb: kinek volt pénze különórára, kinek van olyan munkahelye, ami mellett heti háromszor négykor odaért az edzésre, melyik gyereknek milyenek a képességei, mivel fenyítették azt a gyereket azért a kitűnőért otthon, meg még kábé tizenöt hasonló összetevő.
Nem sorolom fel az unásig ismert példákat, hogy Bill Gatesnek vagy Stephen Hawkingnak milyen volt a bizije, hiszen nem lesz minden bukott és rossz tanuló gyerekből Bill Gates, de az is igaz, hogy nem lesz minden kitűnő tanulóból sikeres és boldog ember, ezt már egy ideje tudjuk!
Az én gyerekem sem kevésbé értékes, mert bár minden szereplő tudja, hogy a legjobb matekos az osztályban, de hát, egyrészt ilyen oklevél nincs, másrészt meg, hát... ugye, a magatartás: na, az hármas.
Nekem ő a büszkeségem, de nem a Facebookon, és nem a bizonyítványa miatt.
Büszke vagyok rá, mert bár négyes irodalomból, hármas nyelvtanból, de szeret olvasni. Büszke vagyok rá, mert a konyhás néniknek egész évben segített elpakolni, mert olyan állatokról tudja, hogy veszélyeztetettek, amiknek én a létezéséről sem tudok, mert van önálló véleménye, gondolata, és tud rántottát csinálni - pedig még csak alsós.
Egy sima búcsú?
Nem lehetne, hogy elengedjük ezt a dolgot, és simán csak elbúcsúzzunk egymástól a nyárra? Nem lehetne minden egyes bizonyítványátadásánál, amit az osztályfőnök ad át, aki legalább ismeri valamennyire a gyereket, nem lehetne csupán annyit mondani, hogy "ügyes voltál, jól dolgoztál", aztán menjünk haza, és lazuljunk végre, találkozunk szeptemberben...
Na, amíg ez nem történik meg, addig én nem megyek többé évzáróra.
Pesty Mona
Boltba járós vagyok, tegnap reggel is nekiindultam a vásárlásnak és kicsit ki is akadtam. Nem hajt a tatár, de idő előtt ott voltam, sokan vártunk a nyitásra, köztünk sok, sok diák is. Pár méterre van egy szakmunkásképző intézet és ide járnak enni és inni valóért. Na meg a trafikba cigiért. Hol van már a korhatár betartása? Igazából nem is a...
"A" generáción innen, a "Z" generáción túl
"Aki a múltját nem becsüli, a jövőt sem érdemli meg" "A" generáción innen, a "Z" generáción túl Sokan emlékszünk még azokra az időkre, amikor nagyszüleink órákig vártak a postán, hogy meghívják a szomszéd városba lakó ismerőst. Emlékszem, nagymamám konyhájában micsoda áhítattal hallgattuk a telepes rádióból felcsendülő operett muzsikát, vagy a vasárnapi focimeccsek közvetítéseit. Még nem sok embernek volt lemezjátszója, szalagos magnetofonja és még kevesebb családi házban lehetett televíziós adást fogni. A legkedveltebb közlekedési eszköz a drótszamár volt, és menőnek számított, akinek már "Panni" kismotorra is tellett a fizetéséből. Észre sem vettük, hogy micsoda rohamléptekben változott körülöttünk a világ, ma már minden, ami körülvesz, bennünket természetes dolognak tűnik és úgy is formálódunk a világhoz. Zsebben hordott telefonokkal kommunikálunk a világ másik felében élő rokonokkal. A fülünkbe dugott kis valamin hallgatjuk a legújabb zenéket, pár kattintással jutunk el bárhová az internet világában. Szuper televíziók közvetítenek filmet, sporteseményt, koncert műsort, úgy, hogy a néző szinte kézzelfogható közelségben lát és hall mindent. Sokan azt hitték, hogy a hatalmas technikai, technológiafejlődés legnagyobb vesztesei az idősebb emberek lesznek. Ők lesznek azok, akik nem tudnak majd mit kezdeni a napi szinten megújuló masinákkal. Tévedtek. Az idősebb generáció átvette a ritmust, és napi szinten használja a technikásnál, technikásabb forgalomba lévő eszközöket. Nagyszülők"huzigálós" mobiltelefonnal a fülükön beszélnek a világ másik felében élő unokával. Futás és kerékpározás közben a fülhallgatón keresztül hallgatják a kedvenc zenéjüket. Az internet világa szélesre tárta előttük is az univerzum kapuit. Chatelnek, blogot írnak, közösségi életet élnek a fiatalabb és idősebb sorstársakkal. A világ bármelyik szegletébe betekinthetnek a világháló segítségével, és még csak kisem kell lépni a szobájukból. Persze, amit nyernek a réven, bizony elveszítik a vámon. A technikai fejlődés révén szépen lassan leépülnek a közösen végzett programok. Kevesebbet olvasnak, szinte már alig küldenek levélpapíron íródott leveleket. A mai fejlődéssel haladókat kevés ember követi, még most is többen vannak azok, akik nem hajlandók, vagy nem képesek a korral lépést tartani. Ők még, délutánonként kiülnek a pletyipadra, papír alapú újságot olvasnak és aranybetűkkel írják a sorokat a levelekben. Ezekre a dolgokra csodálkoznak rá sok mai fiatalok, ők el sem tudják képzelni az életüket telefon és mindenféle más kütyü nélkül, nekik a régi hagyományt őrző dolgok már kuriózumnak tűnnek. Az "Y" és "Z" generáció nagyobb stresszként éli meg a régmúlttal való találkozást, mint a mai idősebb generáció teszi azt a legújabb találmányokkal. Igaz a mondás, és vegye minden generáció figyelembe, hogy haladni kell a korral, de nem szabad megfeledkezni múltról sem.
Gyuri bácsi a Tiszaiember
Legendás emberek
Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.
Gyuri bácsi a Tiszaiember
Papp Gyuri bácsi, a barátaim édesapja volt, aki imádott az elektronikus eszközeivel foglalkozni. A tanult szakmájában, mint műszerész dolgozott. A városban fellelhető egészségügyi intézmények gépeinek hibátlan működéséért volt felelős. A munkaidő befejeztével pedig az otthoni audiovizuális gyűjteményét fejlesztette, magam és barátaim abban a szerencsében részesültünk, hogy láthattuk és hallgathattuk Gyuri bácsi audiovizuális gyűjteményét. Szájtátva hallgattuk a régi bakelit lemezeket, a mindenféle rádiókat, magnetofonokat. Hatalmas magnószalag gyűjteménye is volt Gyuri bácsinak, olyan hírességek szólaltak meg a szalagokon, mint Kazal László vagy Ella Fitzgerald, a Cream együttes, vagy a Led Zeppelin Honthy Hanna . Később, kis sámlin ücsörögve néztük a nagyszobában a televíziót, az udvaron a lakása előtt volt felállítva egy csodaantenna, amin külföldi csatornákat is be tudott fogni. Nagy szó volt ez akkoriban, hiszen általában a magyar adások is "mákosak"voltak. Hideg téli napokon a vetítő gép zümmögése törte meg a nagyszobájuk csendjét, kifeszített fehér vászon előtt a hasunkat fogva a nevetéstől, lestük a Stan és Pan filmeket. Az elektromos dolgainál jobban talán csak a Tiszát szerette, kora tavasztól, késő őszig a vízen volt megtalálható. Hétköznap délutánonként, hétvégeken és az évi szabadsága ideje alatt, Gyuri bácsi és családja a Tiszát járták. A Tisza - Zagyva torkolatnál volt kikötve a "SIRÁLY", a család motorcsónakja, bepakolták az élelmiszert és irány Sajdfok, Doba, esetleg Tiszapüspöki homokos partja. Ott jött össze a baráti társaság, azok, akik ugyanolyan elkötelezett hívei voltak a folyónak, mint Marika néni, Gyuri bácsi és a gyerekei, Gyuri és Jóska. Nagyon sok alkalommal mentünk mi is, a gyerekei barátai velük a vízpartra. Nyúl, Sándor, Cilu ,Nyala ,Julió ,Füles ,Seci ,Maci ,Tehén ,Marisom ,Márta,Ica, állandó vendégek voltunk a barátainknál. . Ők megszerették velünk a természetet, megtanultunk Tiszául, ami azt jelentette, hogy tisztelni kell a Tiszát. A folyó amilyen sok szépet és jót tud adni, ám ugyan olyan hamiskás is. Ami ma ott volt, vagy nem volt ott, az holnap már vagy nem létezett, esetleg hipp, hopp, egy nagy, mély gödör formájában jelentkezett. A "SIRÁLY" -t lassan nyugdíjazta Gyuri bácsi, fájó szívvel, de túl kellett adni rajta. Sok szép emlék fűződött hozzá, de már akkor készült a legújabb vízi jármű, egy nagyobb kabinos hajó. Négyéves munka gyümölcse érett be, amikor az új hajó vízre bocsátásra került. Most felnőtt fejjel visszagondolva büszkék vagyunk rá, hogy részt vehettünk Gyuri bácsi és Marika néni álmának megvalósításában. Az új hajóval már hosszabb túrákon is részt vehettek, az időjárás szeszélyeitől is védett a csukott kabin, alvó és főző alkalmatosságoknak is volt helyük. Emlékszem, két hatalmas orosz akkumulátor is tartozott a hajóhoz, úgy már egy hordozható televíziót is be tudtak üzemelni Gyuri bácsiék. Szerettünk velük táborozni, sok tapasztalatot gyűjtöttünk a későbbi, magunk által szervezett túrákhoz. Csábítók voltak Marika néni házi készítésű sütijei, izgalmasak és felejthetetlenek voltak a bogácsozások, a nyársalás alatti beszélgetések, bohóckodások. Akkoriban úgy kezeltek bennünket is mintha a családhoz tartoztunk volna, mindenkit a csúfnevén szólítottak, nagy, nagy szeretettel becéztek bennünket.
- Cilukám. Gyere csak.
- Füleském. Tegyél még egy kis csípős paprikát is a paprikás krumplira.
. Mártika, el kellene sepregetni a sátrak előtti placcot.
Ma is ugyan az a szívélyes fogadtatásban van része, aki betér Marika nénihez. Sajnos Gyuri bácsi már nem lehet közöttünk, de aki bemegy a lakásukban ma is megcsodálhatja, Gyuri bácsi csoda masináit, kap egy szeletkét Marika néni híresen finom süteményéből. Nekünk, a gyerekei régi batátainak, mindég úgy marad meg az emlékezetünkben, mint, Gyuri bácsi, a Tiszaiember/így egybeírva!. Aki imádott a kütyüivel foglalatoskodni, aki mindennél jobban imádta a Tiszát, a homokos partot, a kirándulásokat és a csónakjait.
A SIRÁLY elrepült, a Tiszaiember hajója örökre kikötött.
A régi dolgokra való emlékezéssel mutatunk irányt a jövőnknek. Aki meg tanulja a múltját elfogadni, az, az ember szeretni fogja a jövőjét is.
Laciba
Köztünk élő rejtett értékek
Ismerjük, akiket ismerünk?
Jártunkba, keltünkbe rengeteg emberrel találkozunk. Ismerkedünk, barátkozunk, néha pedig, csak úgy komázunk.
Talán a falun élő embereknek könnyebb dolguk volt, van. Egy kis közösségben, szinte mindenki ismer mindenkit, és mindenki tudja a szomszédja, ismerőse örömét és bánatát. Régen erre volt rendszeresítve a porta elé kiépített kis lóca, vagy, ahogy egymás közt nevezték a pletykapad. Estefelé, mikor az emberek túl voltak a munka dandárján, kiültek nézelődtek és szóba elegyedtek az arra járókkal, ha nem járt arra senki, akkor pedig, a szomszédok egymás között trécseltek. A falu apraja, nagyja hivatalos volt az esküvőre, temetésre és keresztelőre, ha disznóvágás volt a szomszédok is kóstolót kaptak a disznóságokból. Tudták ki, kivel és mikor pajzánkodott, kinek hányat tojt a tyúkja és, hogy kinek jöttek látogatói, esetleg ki járt tilosba. A régiek közül még sokan élnek a hírmondás és ismerkedés eme válfajával, de egyre többen a modern technikával és technikából tájékozódnak, "lájkolják" egymást. A régmúlt a városi lakói kis közösségei is ismerték még a "pletykapad" fogalmát és az hittek a közösség összetartó erejében. Mára viszont, teljesen eltűnt az a fajta életmód és az a fajta közvetlenség, ami akkor dívott. Mindent sietve és gyorsan végzünk, gyorsan élünk, mintha minden pillanat az utolsó pillanat lenne az életünkben. Nyugdíjasként több időm jut mindenre, nyugodtan megállhatok egy kis diskurálásra, az éppen a tárcánkban lapuló családi képek nézegetésére, olyan emberekkel való beszélgetésre, akiket csak felszínesen ismerek. Egyre több olyan emberrel találkozok, akikről bizonyos értékeket nem is feltételeztem és bár minden nap találkoztunk, köszöntünk, de nem ismertem meg az egyén nagyon értékes oldalát. Egy ilyen értékkel bíró ember Géza, a szomszéd háztömbben lakó képeslap és érme gyűjtő, akiről egy beszélgetés alkalmával derült ki a hobbija. Egy másik ismerősömet az egyik közösségi oldalon ismertem fel mint festőművészt. Kutyasétáltatás közben minden nap találkoztunk, váltottunk pár szót, de mostantól egy másik "arcát" is figyelemmel kísérem. Természetesen ugyan olyan tisztelettel viszonyulok hozzájuk, de már egy érdekes és értékes oldaluk megismerése lévén az általuk képviselt témában is tudunk értekezni. A volt kollégámról, egy félreértett szó kapcsán tudtam meg, hogy nagyon érdekes sportot űzve tölti a szabadidejét. Baráti beszélgetésben kérdésként merült fel, hogy
- Merre van Misa bácsi?
Mint kiderült, az én komám nem táncolni volt, Misi egy közeli presszóban a darts táblára dobálta a nyilait. Minden alkalommal, nagy csodálattal nézem a televízióban az év utolsó napjaiban rendezett világbajnokságot, és már magam is megnéztem a helyi darts klub házi versenyét. Ma már magam is tagja vagyok a Szolnoki Baglyok Darts Clubnak Az egyik hölgy ismerősömről most derült ki, hogy színes cipzárak összevarrásából készít különféle nagyságú táskákat, szütyőket. Egy másik hölgy, rézdrótokból és picike gyöngyökből készít Bonsai "fákat" és mindenféle karkötőket./a lányom is készít ilyen mütyüröket/
Ismerjük, akiket ismerünk?
Nem mindég az igen a megfelelő válasz. Sokszor előfordul, hogy a bemutatkozás után már is elfelejtjük a beszélgető társunk nevét, vagy a találkozást követően egyből kimegy a fejünkből a beszélgetés témája. Rohanunk és felszínesek vagyunk, nem várjuk meg beszélgetőtárs reagálását, csak azt halljuk, meg amit nagyon akarunk, így nagyon sok információ csak elillan a levegőbe.
Nem kell mindenkit a keblünkre ölelni, nem kell mindenkivel közvetlen baráti kapcsolatot kialakítani, ám ha jól sáfárkodunk az ismeretségekkel, akkor sok értékes kapcsolattal lehetünk gazdagabbak.
