A darts világa, avagy, tapasztalatok

Lassan kezdem érezni a dolog lényegét, és sok tapasztalatot szereztem már a megfigyeléseim révén. A darts fejben játszódik, és ott dől el, hogy milyen játékos leszek. Addig is, rengeteget gyakorolok, a technikát is alakítom, de a dobásbiztonságot is. Magam szeretném felépíteni a stílusom, és a játékom. Sokat gondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy a tanácsokat érdemes megfogadni, ám a tábla előtt magam állok és a saját játékomat kell játszani. Nagyon hosszú idő ez, de időmilliomos vagyok és egyszer úgy is lesz majd eredmény is. Nem tudom követni azokat a dolgokat, melyeket rám, akarnak szabni. Mindennel így vagyok, festeni és írni sem tudok megrendelésre. Tudom, hogy furcsállják a hozzáállásom, de nekem így megfelel. Adok magamnak időt mindenre. Most éppen a tömegek dobása van a központban, közben számolom az értékeket is, de az már egy másik központi kérdés lesz. A versenyeken kezd beérni a tömegdobásra edzés, már nem maradok nagyon magasan egy erősebb ellenféllel szemben sem. Persze sok tényező összeállása szükséges egy verseny eredményes lejátszásához. A külvilágot ki tudom kapcsolni, a lelki dolgok néha nagyon visszafognak. Valami gond, egy rossz érezés, kevés pihenés és hasonlókat kell még kontrol alá vennem. A számolás...... Ez még sok kivetni valót hagy maga után. A dartsos számolás egy más világ, és nekem még szokni kell. Az ember nem tudja egyik napról a másikra elfelejteni, amit az évtizedek alatt megtanult, és beléidegződött az agyába. Tudom, hogy a klubban sokan nem nézik jó szemmel/ki nézné/ a tévedéseket. Mindég azt mondják, hogy sokat kell gyakorolni, élesben írni, ám a tábla előtt már nincs apelláta, és bizony sok ember kap idegbajt egy, egy tévedésnél. Megértem őket, de van, aki csak hisztiből veri a palávert. Ilyenkor rágörcsölök/mások is/ és még nagyobb káoszt okozok. Ez az idős korom egyik rákfenéje, na, nem számomra, a fiatalok számára. Már nem fog olyan gyorsan az agy, és nem azzal van a baj, hogy az ember nem tud számolni. A darts számolás egy más világ, egy más agyi működést igényel. Így maradok az itthoni edzéseknél, és időről, időre építkezek ebben is. Minden alkalommal, azzal jönnek, hogy a házi versenyeken, egymás között lehet tanulni és berögzíteni a dartsos számolást. Ez nem így van. Ott is nagy a türelmetlenség. Nem kimagyarázkodás, és teljes egészében igaza van, akinek nincs türelme. Aki gyorsan dob, az nem várja ki, hogy az író számoljon, hippp, hopppppp és ki is kapja a dárdákat. Azt is mondják, az író diktál és az ő engedélye után folytatódhat a játék. Pedig, nem perceket kell számolni, csak pár másodpercet. Én úgy hiszem, hogy senki sem egyből 10-20 év tapasztalattal és tudással kezdte ezt a szép sportot.

Hát........ugye nem is egyszerű sport ez. 

DARTS

A darts világa I.

Eddig is szerettem magam elfoglalni, ma is sok dolgom van, tartalmasan telnek a nyugdíjas éveim, és ismét sportolok. 1965 - óta kerékpározok, nagyon hidegnek és cudar időnek kell lenni, hogy letegyem a drót szamaram. Gyermek és ifjabb koromban aktívan sportoltam, nem akartam élsportoló lenni, de szerettem megmutatni, hogy amit más meg tud csinálni, azt magam is képes vagyok véghezvinni. Nyolc évig csináltam és nagyon sokat adott a sport. Nem mondom, hogy élveztem minden pillanatát, de voltak sikerélményeim. Már akkor is a magam célkitűzéseinek akartam megfelelni, a realitások talaján álltam, de minden alkalommal, egy picikével nagyobb célt tűztem ki. Az ember megérzi azt, hogy meddig feszegetheti a határait, és tudtam, hogy soha nem leszek élsportoló, de örömmel csináltam. Később az iskolában, már éltes fejjel is részt vettem az iskola sportéletében. Volt, van, focicsapatunk/MESTEREK/, van egy hatalmas kupánk, amiért küzdünk minden évben az ellenfél csapatával. /TANÁROK/. Most ismét része lettem egy nagyszerű közösségnek, ahol megtalálom a megfelelő szellemi és fizikai teljesítőképességeim kipróbálásának lehetőségeit. Az első napok szorongásai után már feloldódva tudok a tábla elé állni. Nem akarok minden áron nagy értékű dobásokat realizálni, az vezényel, hogy jól érezzem magam, a többi, majd a gyakorlások hatására jön. Kezdek a magam stílusában sportolni, semmi nagyálom, semmi gyors sikerhajszolás, csak, a pillanat hangulata a lényeg. Nincs bennem teljesítményhajszolás kényszer. Hiszen kinek is kell bizonyítanom? Senkinek, csak magamnak kell megfelelnem, ha ez sikerül, akkor tudok majd a versenyek alatt is eredményes lenni. Már az is valami, ha nagyobb tömeget tudok produkálni egy, egy leg végére. Amúgy pedig, szerencsés vagyok, türelmesek hozzám a csapattársaim és azok, akikkel együtt sportolok. Misi barátom remek tanítómester, irányít a közös gyakorlások alatt, kiigazítja a dobó technikámat, az edzések alatt rengeteg jó dolgot elmagyaráz. A többiek, szintén segítenek, mindenkitől kapok valami jó tippet, iránymutatást, bármit. De, mindég hozzátéve, hogy magamnak kell kialakítanom a stílusom, a technikákat magamnak kell ki találni és alkalmazni. Ez a sportemberek ismérve, az önzetlen segítség és nem a féltékenység, amiben nem árulnak el saját "titkokat, fogásokat, technikákat"

Darts világa II.

Mint az életben mindenhez, mindenben, a darts sportban is kell a sikerélmény, hiszen ezért is csinálja az ember. Igen ám, csak nem mindegy kinek mi a siker!? Ott tartottam, hogy elkezdtem ezt a remek elfoglaltságot és az elején bizony sok kínos percet átéltem. Rögvest ott van a számolás. Az ember tud számolni, magam is tudok, csak most gyorsan kell reagálni, gyorsan kell triplákat, duplákat és szimplákat összeadni. Odaálltam a tábla mellé és mire kiszámoltam volna a dobások eredményét, már is kivették a nyilakat. Zavart, nagyon zavart, mint az is, hogy visszafelé is gyorsan kell számolni. Az ember akarja, csak minél jobban akarja, annál jobban belezavarodik, és azt hiszi, hogy számolásból analfabéta. Erre még rájátszott pár ember, aki nem értékelte, hogy valaki kezdő, nagyon kezdő. A klubtársaim ebben is segítettek, segítenek. Kidolgoztam egy otthoni szisztémát, ha van időm, magam elé veszem a papírost és hasra ütött számokkal számolok. Ugye milyen összetett a darts sport? Nem beszélve a kiszállók ezernyi variációjáról. Még mindég nagyon sokat tévesztek ebben is, van olyan, hogy elrontottam a kiszálló számolását, rossz szektorba dobtam és azért buktam a leget. Mostanra kezdem megtanulni, hogy csak teljes összpontosítással lehetek eredményes, tudom, nem mondok újdonságot, de ezt is be kell rögzíteni az ember agyába. Mikor oda állok a tábla elé, már nem szabad másra figyelni, ki kell kapcsolni a környezeti hatásokat. Mondani, leírni, könnyű, végrehajtani, nagyon nehéz. Tudom, a nagyok sok tízezer ember hangzavarában játszanak, szokni kell, na. Mivel már az idősebb korosztályhoz tartozom, több idő kell a bemelegítéshez, mint a fiatalabb sporttársaimnak, de már haladok ebben is. Ismét a nagy téma. Mit keresek a fiatalok között, Nem az elmúlt fiatalságom, nem akarok rájuk hasonlítani, nem majmolom az ő stílusukat, ám sok jó tanácsot meg fogadok. Mikor együtt vagyunk, figyelek és látok, nézem a technikákat, a nyilakat, tollakat, mit hogyan is érdemes alkalmazni. Örök igazság, hogy nem minden alkalommal a drága felszereléssel lehet jó eredményt elérni. A kezdő nyilaimmal alakítgatom a stílusom, nem drágák, de már a kezemhez igazodnak, kezd valami kialakulni a fej, a kéz és az eszközök viszonyába.

A darts világa III.

Nincs itthon edzési, gyakorlási lehetőségem, így eljárok a Hunyadiba, hetente 1x- 2x, főleg délután. / EZ MÁR AZÓTA MEGVÁLTOZOTT/

Egyedül gyakorolok, nem biztos, hogy így ideális, de most ez van, hétvégeken viszont a fiammal is lemegyünk, ugyanazokat a feladatokat csináljuk, amit Misivel is, majd a végén egy verseny. Azt mondják, hogy versenyezni, csak versenyeken lehet megtanulni, így ha tudok, elmegyek minden versenyre. Nem mondanám, hogy a fejlődést segítik, de tanulok ott is, néha abba a bizonyos"halál" csoportba kerülök és nem sok sikerélményem van. Igazból nem veszi a kedvem, ha tőlem magasabb szinten lévőkkel versenyzem, sőt, valami bizonyítási vágy űz. Na, nem hiszem, hogy ezzel a tudással le tudom valamelyik erős ellenfelem is győzni, de a nyíl egyenes és hegyes, soha nem lehet tudni. Rutint tudok szerezni, és legalább van viszonyítási alapom. Az ismerősök heccelnek, hogy eltalálom- é egyáltalán a táblát? Mikor igen a válaszom, akkor a szerencsére fogják. Tőlem okosabb emberek mondják, hogy ebben a sportban a szerencsének nem sok köze van a játékhoz. Az ember eldobja a nyilakat, irányított dobások vannak, így azon múlik, hogyan is dob az ember, és sok, sok egyébtől, amiről írtam, írok, nem pedig a szerencse, ami megnyertet egy, egy leget. Szóval, a versenyek. ....A Tiszaföldváron rendezett Amatőr verseny elég jól sikerült. Sokáig hezitáltam, hogy egyáltalán elmenjek- é? Sokan lesznek, úgy is tönkre vernek.... ment az agyalásom rendesen. Majd,... miért is ne?!!! Mit veszítek?.... Azért is bebizonyítom, magamnak és nem másoknak, hogy sikerülni fog. Így utólag könnyű okoskodni, a siker is feldobott, ám a realitások talaján maradtam. Maga verseny jó volt szervezve, sok időm volt a bemelegítésre, a fiam is bíztatott, bízott bennem. A sorsolásom is jó volt, ugyan olyan amatőrökkel kerültem össze, mint magam is vagyok. Az első dobások után éreztem, hogy jól megy, nagyon nyugodt voltam, szinte nem is érzékeltem a köröttem lévőket, nem figyeltem az ellenfelem eredményeit, csak én voltam és más senki. Még is, meglepődtem a győztes legek után, de jó érzés volt nyertesként eljönni a zöld szőnyeg mellől. Még az írások is jól mentek, ez annak tudható be, hogy volt idő a számolásra és nem volt bizonyítási kényszerem. A második és harmadik mérkőzéseket is jól teljesítettem, ugyan az a nyugodtság és környezetkizárás, mint az első legek alatt. Tovább jutottam, a 16 közé jutásért egy lánnyal kerültem össze, itt már szoros meccset vívtunk, a végén 2:2 él a döntő leget a jobb koncentrációnak köszönhettem és a bizalomnak magam felé. Zavart - é, hogy egy unokám korú lánnyal játszottam? Igen is, és nem! Egy sporttárssal játszottam és megtiszteltük egymást azzal, hogy Ő nem a koromat, én pedig, nem azt néztem, hogy egy hölggyel kell játszanom. Nem őt akartam legyőzni, magamat, és ez, akkor maximálisan sikerült.

A darts világa IV.

A fölvári verseny nagy tanulsága, hogy soha nem szabad lebecsülni az ellenfelet. A sorsolás szeszélye folytán jóval, fiatalabb sporttársakkal kerültem össze. Írtam, hogy részemről maximális koncentrálás volt, és azért sikerültek a győzelmek, de nem teljesen igaz így. A srácok úgy álltak hozzá, hogy "na, lenyomom az öreget", ezt a lejátszott legek után ők maguk mondták. Nem sikerült. Ez is példázza a következő megállapításaimat, nevezetesen, miért is kaptam ki a 16 -ban? Akkor már győzni akartam, nagyon akartam, az lett a vesztem. Kizökkentem a saját ritmusomból, rám erőszakolta az ellenfél a saját ritmusát, gyorsan játszott és én belementem a rohanásba. Dobáltam a nyilakat, teljesen szétestem, szinte mindent hallottam és láttam magam körül, nem zártam ki a külvilágot. A fiam és Misi is figyelmeztetett, hogy ne csináljam, akkor már viszont betökéltem magamnak, hogy legyőzöm a srácot. Sima lett a vége, száz alá nem tudtam lemenni. Megérdemeltem, ám minden rosszban van valami jó is, kaptam egy nagy taslit és figyelmeztetést,és ha élek vele, jönnek majd a kis sikerek is, ha nem, akkor csak dobálózok, és egyhelyben fogok toporogni. Mindezek ellenére, remek verseny volt, a helyiek igazán figyelmesek voltak, minden segítséget megadtak, akinek számolni kellett, számoltak, a verseny naplót figyelték és mindent a felügyeletük alatt tartottak. Azt hiszem ilyen egy amatőröknek kiírt verseny lebonyolítás. A kezdő dartsosoknak nagyon lényeges, hogy a maguk szintjén játszó sporttársakkal versenyezzenek, így van sikerélmény, ami lökést ad a továbbiakhoz. Jólesett a Baglyok ott lévő tagjaitól a biztatás és a gratuláció. A fiam említette, hogy az első meccs után sokan figyelték a játékunkat, kőrbe álltak. Hála az égnek nem láttam, nem érzékeltem, biztos beparáztam volna. Pár napig a verseny hatása alatt voltam, utóbb kezdtem felfogni, hogy mit is játszottam. Érdekes módon pár dobásra nagyon emlékszem, főleg a kiszállókra. Emlékszem, még a hatvanas évek vége felé egy versenyen is olyan extázisba birkóztam, hogy nem vettem észre, amikor betusoltam az ellenfelem. A bírónak szabályosan le kellett róla feszegetni a kezeimet, féltek, hogy kiszorítom belőle a szuszt. Öt verseny, öt hasznos tapasztalatszerzésre alkalmas alkalom, mindegyikből bevésődött valami az agyféltekémbe és nem föltétlen valami rossz dolog. A rossz dolgokkal amúgy is úgy vagyok, hogy hamar túl kell lépni rajtuk. Csak a jó dolgokat kell elraktározni és nagyon megjegyezni.

A darts világa a magam szemszögéből.

Kifogásokat írtak fel a közösségi oldalon, olyan dolgok, amelyekre rá szokták fogni a játékosok a vesztes leget, meccset. Nem szoktam ki fogást keresni, ha nem megy a játék, vagy idő előtt kiesek. Játszom a magam játékát és próbálom arra a párpercre kizárni a külvilágot és nem foglalkozni mással. A 3.- 9.- 10. tételtől lefelé azok a kifogások, amik a kétkedésről, a türelmetlenségről szólnak. Az 5.- 6 tétel a kezdők, és a nem oly régen ezt a sportot űzők lenézése. Mindenki elkezdte valahol, mindenki volt kezdő és itt senki nem profi fejszámoló művész, hiszen nem a megszokott iskolai számolást végezzük a darts-an. Rengeteget gyakorolok magam is, közben az idő múlása is lassítja a memóriát és gyors számolást. Mindezek nem lehetnek mentségek, ám egyre több ellenállást érzek és tapasztalok a kezdőkkel szemben.

Egy ilyen 10-es listája mindenkinek van szerintem
1., Nem megy a tömeg
2., Nem megy a kiszálló
3., Nem jó a világítás
4., Nincs jól kimérve a dobóvonal
5., Az író megint elszámolta
6.. Az író túl lassan számol
7., Sz@r a tábla állandóan kipattan a nyíl
8., Az ellenfél állandóan dumál
9., Az ellenfél túl lassan dob
10., Valaki olyan hangos 3 táblával arrébb, hogy csak őt lehet hallani