ÍRÁSOK

Nagyon el van tájolódva ez a világ, ma már nincs tisztelet a nők iránt. Férfiemberként mondom mindezt és hozzátéve, hogy tisztelet a kivételnek. A fiatalok nagy részéből eltűnt a romantika, eltűnt az udvariasság, a lovagi hódolat. Ebben a világban mindenki egyenlő, és mind két nem ugyan azon viselkedési módokat vesz fel, mint a másik. Régen ez elképzelhetetlen volt. Átadtuk a helyünket a közlekedési eszközökön, kinyitottuk a hölgyek előtt az ajtót és magunk elé engedtük őket, kivéve a szórakozóhelyekre való bejutáskor, ott a férfi lépett először a helyiségbe. Feladtuk a kabátot és megtiszteltük azzal a lányokat, asszonyokat, hogy nem káromkodtunk a jelenlétükben és velük szemben, nem használtunk obszcén szavakat, mondatokat amikor jelen voltak. A minap egy műsorban láttam és hallottam, hogyan beszél és gesztikulál egy fiatal férfi. Férfihez nem méltó módon "oltott le" egy fiatal nőt, mindezt a nagyobb nyeremény "érdekében" és ország, világ előtt. Így akar érvényesülni, alpári stílusban és módon adta ország világ tudtára, hogy micsoda erős /?/férfi. Számomra pont az ellenkezőjét bizonyította, mégpedig azt, hogy nagyon buta és gyáva ember. Biztosan vannak kivételes/ nagyon kivételes/ alkalmak, amikor az a stílus, amit a férfi képviselt esetleg megengedhető, de az nem egy hétköznapi eset kapcsán történik, történhet meg. Sokan kapkodjuk a fejünket a káromkodások elhangzásakor, kivétel nincs, legyen lány vagy fiú, asszony vagy férfi az illető, simán anyázza a másikat. Nemrég a politikában is obszcén szavakat használt egy illető. Figyelem felkeltésből? Meg akarta a másikat alázni? Nem tudható, de már fel sem tűnik ez a fajta beszéd stílus, beépült a minden napi beszédünkbe. Sajnos! Amikor kihal egy most még középkorúnak mondott korosztály, velük együtt a szép és illő beszéd is kihal./?/ Már zanzásított olvasmányokat és rövidített szavakat használ a fiatal korosztály, ők értik azokat a szavakat. Mi, az idősebb korosztály pedig, csak kapkodjuk a fejünket, hogy mit is hallunk, mit is akarnak velünk közölni. Természetesen haladunk a korral mi is, használjuk a legújabb technikai fejlődés nyújtotta eszközöket, mert jó dolog és nem szabad, hogy a fejlődés elszaladjon mellettünk, de, nem felejtjük, hogyan kell használni és hasznosítani a régi dolgokat. A könyvek lapozgatását, a levelező lap megírását, vagy, a bakelit lemez meghallgatását nem pótolhatja semmi. Az egyszerű nyelvezettel megírt regények, versek hangulatát soha nem tudja átadni egy szmájli megjelenítése, egy teljes Egri Csillagok regény nem azonos egy zanzásított "regény" pár tíz oldalban leírt soraival és tartalmával. Szó, mi szó. Nem a fejlődés ellen vagyok és emelek szót, a mai emberi megnyilvánulások és kinyilvánítások, amik nagyon nem tetszenek és nagyon zavarnak. Miközben éljük a hétköznapjainkat, elfelejtünk embernek maradni, emberi módon viselkedni és kommunikálni, elfelejtünk figyelni egymásra és figyelmesek, lenni egymással. Mint mindenben, itt is, a kivétel erősíti a szabályt. Kialakulóban van egy másfajta emberi viselkedés és illemtan, amit az idősebb korosztály már nem nagyon ért és talán nem is akar érteni.

Üzenet unokámnak!

Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.
- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
- hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.
Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.
Életet, melyet érdemes élni !

Vigyázok rád akkor is, ha a viharos szelek döngetik az ajtót.
Vigyázok rád, amíg fel nem nősz, és elég erős nem leszel ahhoz,
hogy megállj a saját lábadon, de azután is ott leszek, hogy vigaszt,
menedéket, és egy kis szabadságot nyújtsak, amikor szükséged van rám.
Nálam mindig szeretetre, meghallgatásra találsz...A Kis Unokámnak
Öröm Téged látni, öröm Téged várni,
Téged igazi boldogság ölemben ringatni!
Ha látlak szélesre tárul szívemnek kapuja,
S közben a boldogság a bensőmet átjárja.
Fészket, tanyát vertél Te az én szívemben.
S azt otthonosan, szépen berendezted.
Melegség, szeretet mely ez otthonból árad,
vidámságot, boldogságot adsz Te a Nagyapádnak!

Reklám

Kora reggel madárcsicsergésre ébredtem, kibújtam a KG ágyneműből, és mint minden rendes ember elmentem oda, ahová a király is gyalog jár. Használtam a háromrétegű toalettpapírt, ami puha, finom tapintású, klasszikus, illatmentes.

A dogom végeztével a fürdőszobában ténykedtem, először is fogat mostam, tudjátok, azzal a fehérítő fogkrémmel, amitől úgy világít az ember foga, hogy sötétben sem tévedne el. Persze az elektromos fogkefét használtam ,az amelyik a fogkövet is kitakarítja az ember szájából ,mert milyen dolog az ,hogy egy félkilós kővel a szájában járkál az ember egésznap .Rögvest következett a borotválkozás ,itt az egyik sztárfocistáról elnevezett habbal kentem be a pofikámat ,így könnyen csúszik majd a három élű szuper borotva és nem hagy sertéket a pofázmányomon.

Az arcvíz felvitele a következő mozzanat amely, friss és dinamikus illat a férfiaknak, akik a legjobb formájukat hozzák, ha ezzel pacsulizzák be magukat. Modern szívjegyében a levendula, ibolya és kardamom elegye lágyítja az összhangot, na persze, szigorúan klasszikusan....Mindezekkel végezve még egy kis gyengéd golyós dezodort is magamra kenek , amely hosszan tartóan védi a bőrt kellemes érzést nyújt a bőrömnek anélkül, hogy a hatékonyságról és felfrissülésről le kellene mondanom.

Kellően büdös lettem, talán a legyek elkerülnek a sok kencefice illatától, de hogy a csajok nem jönnek a közelembe az biztos. Felvettem a legújabb divatot követő Armani öltönyömet, és bár nem érzem benne magam kényelmesen, de azt mondja a fáma, hogy jól lehet benne bolondítani a középkorú hölgyeket. Majd, még mielőtt még elindulnék, bekapok néhány falat teljes kiőrlésű búzából készült reggeli falatokat. Ettől kilenc óra után már korog a gyomrom, de legalább nem kell bevennem a savlekötőt és estére nem kell használnom azt a tablettát, amellyel könnyebben, megy az a bizonyos nagydolog.

Az ajtóból visszalépve betettem a mosógépet, hát mivel mással, mint az intelligens mosóporral, tudjátok, ami szétválasztja a koszt és nem engedi, hogy sokszínű legyen a ruha, ha esetleg színes is kerül a többi közé.

A munkahelyem olyan, hol minden nagyon szép, és minden az én kényelmemet szolgálja, majd aztán ebédidőben át ugrok a legjobb bankba egy kis zsozsóért, igaz, hogy hetente kopasztanak meg a visszafizetésnél, de hát istenem, valamit, valamiért. Munka után beugrok a haverokkal egy kocsmába, de nem ám akármilyenben, egy romkocsmába, tudjátok, ahová a miniszterelnökünk is benéz néha, néha.

Estefelé randi vonalon hívok egy szép cicababát, de előtte még beveszem a Potemixet, mert hát nem bír már a Bika a Riskával, ja, hogy nem mondtam. Robika a becsületes nevem és a Mariskát hívtam meg egy kellemes estére. Leülök és bekapcsolom a legszuperebb képernyős televíziómat, azt, amelyiken olyan sok csatornát lehet fogni. El ne felejtsem, sok csatorna, kevés jó film, ráadásul azokat állandóan ismétlik, és ami a lényeg, tele van reklámmal.

Ja, hogy most is azokról írtam.........a fene egye meg ,úgy is átaludtam az egészet .

Bizalom és csalódás

Valamilyen formában biztos ért mindenkit csalódás az életbe! Valakinek az élete gondtalanabb, mint másoké, ennek ellenében, nem biztos, hogy boldogabb is! Remélem jutott minden egyes embernek olyan barát, mint nekem, akiben feltétel nélkül megbízhat! Pedig a bizalom, nagyon nehezen érhető el két ember között!
A szerelem, még ha az igazán mindent elsöprő is, gyorsabban növő virág, mint a bizalom! A bizalom nem nő, az építeni kell!
A rombolás mindig könnyebb, mint az építés! Az egyikhez erő, hit, kitartás kell. A másikhoz elég egy meggondolatlan tett, vagy szó, és kezdheti, az ember előröl, de, az, az alap márt nem lesz ugyan olyan erős! Kevesebbet fog elviselni, mint előtte, és marad a kétség, a félelem az újbóli csalódástól!
A bizalom elvesztése csalódással tölti el az embert. A szerelem erős, s bizalom törékeny! A szerelmes ember bizalom nélkül is szeret. De mit ér a szerelem, bizalom nélkül?! Semmit, semmit az égvilágon! A bizalmatlanság nem jelenti egy jó kapcsolat végét, feltéve, ha az egyik fél nyel, és nyel, egészen addig, míg meg nem őrül! És még ezek után is tűr, hogy boldog lehessen valaki mellet. Őrlődik a szerelem és a féltékenység malomkövei között!
Mert bizony. a bizalom hiánya a féltékenység szülőanyja és ez már a legjobb kapcsolatot is tönkre tudja tenni! És ezt csak most értette meg! Túlkésőn, hogy megmentse a kapcsolatot, de túl korán, hogy ne magagát hibáztassa! Talán mindketten vétkesek! Vagy ez nem más, mint egy szerelmes ember mentegetőzése, aki a maximumot adta, de ez is kevés volt?

Tapasztalatok, ötletek nyaralásra

Aki a természetet szereti, az elfogadja. Akinek fenntartásai vannak, annak nem érdemes a sátoros kirándulásra elmenni.

A kiránduláson, sátorozáskor nem minden alkalommal teremthető meg az ideális tisztálkodási körülmény, így marad a magunk által kitalált lehetőség, ami nem fürdőszobáról és tusolóról lesz emlékezetes.

A vízmelletti táborozásnál nem okoz gondot tisztálkodás, mert a napi többszöri fürdőzés is biztosítva van, azonban itt is el kell felejteni a habfürdőt és a hajsampont.

A szappan helyett is akad jobb tisztálkodási "eszköz ",ez pedig a jó meleg vízparti homok ,vagy a nem bűzős iszap .Aki finnyás ,az most hüledezik ,de amíg ki nem próbálta nem is tudja, mit veszít ,a magunkra kent lágy iszap felér egy teljes bőrradír kúrával .A homokkal, homokban "fürdésnek" is megvan az előbbiekben leírt hatása , az érzékenyebb bőrűeknek azonban nem ajánlott. Persze a tiltott /intim/helyek tisztántartása sem ajánlott . Azt sem szabad elfelejteni ,hogy a napi fürdőzés után kenjük be a testünket valamilyen bőrvédő kenőccsel .A nap, a homok ,a szél gyorsabban teszi kérgessé a kezünket , és a lábunk sarkait, a bőrünk kiszárad. A fogmosás sem egyszerű dolog, de megoldható, aki nem fél a szájába venni a folyó vizet, annak nem okoz nagy gondot, aki viszont a tiszta vizet részesíti előnybe, mert fél a fertőzéstől az gyorsan megszabadul az ivóvízkészletétől. Nem kell félni, a folyók öntisztítók, nincs nagyobb veszélye egy fertőzés elkapásának, mint amikor valaki után iszunk a pohárból, de úszás közben is a szájunkhoz ér a folyó vize és attól nem félünk. Sok évtizedes tapasztalatból mondhatom, hogy soha nem kaptam semmilyen fertőzést a Tisza parti táborozások alkalmával.

Bizonyos íratlan szabályokat illik betartani annak, aki vízparton vagy más terepen sátorozik, ilyen, hogy a dohányosok nem dobálják el a még égő cigaretta csikket

.A söröskupakokat szintén nem szabad a homokos parton eldobni, könnyen belelép az ember és szétvágja a lábát, akkor pedig a nyaralásnak lőttek.

A közeli fára, bokorra, vagy a sátor mellé tegyünk ki egy szemetes zsákot, vagy egy valamilyen tasakot és abba gyűjtsük össze a szemetet, flakonokat, olyan dolgokat, amiket a főzés alkalmával nem használunk fel.

A krumpli héját viszont bedobhatjuk a halaknak ,jót fognak lakmározni belőle .A Folyó sekély melegebb részeire pár morzsa darabot beszórunk és kijönnek a kisebb halak, a kisgyermekek jól el tudnak nézelődni és játszadozni velük.

A bátrabbak és kitartóak a parton ülve a lábukat a vízbe nyújtva pár perc elteltével érezhetik ,hogy a kishalak csipkedni kezdik a lábát .Aki pedig ,nem folyó parton táborozik ,nos, annak találékonynak kell lenni minden téren fel kell találni magát .

Jó dolog, ha gémeskutat találunk a közelben, a mélyről felhúzott víz, jó hideg, és tisztálkodásra is kiválóan alkalmas. Egy használaton kívüli itatónál még fürdési alkalmatosságot is találunk, a vályút tele öntjük vízzel és kádként működtetjük. Nem utolsó sorban a kút mélye jó az innivalók tárolására, talán jobban is működik, mint egy hűtőszekrény. Ebben az esetben viszont ügyelni kell, hogy a torkunk, a tüdőnk meg ne hűljön a hirtelen hideg víz beviteltől.

Rekviem egy fáért

Gondos kezek készítették el a helyet ahová kiültették, a kis fa délcegen, büszkén állt a napsütésben és szinte szürcsölte a gyökereit áztató hűs folyó vizet. A ruházata még alig csak sarjadzott, a rügyecskéi szinte észrevétlenül pattantak ki a víz és a napsütés hatására. Halovány zöld levelecskék alig bújtak elő, máris nevetve fordultak a magasan járó nap felé, hírül adva, hogy a kis fácska életre kelt. Egy hónapig minden nap víz áztatta a kis fa tövét, hogy a zsenge gyökerek ki tudjanak fejlődni és erősen meg tudjanak kapaszkodni a föld mélyén. Örömmel vette amikor nap simogató sugarait felé fordultak, levelei a víz és a meleg hatására minden nap növekedtek és színesebbek lettek. Pár héttel a kiültetése után már egy nagy próbatételnek is meg kellett felelnie, kora reggel a szél kezdte cibálni a ruhácskáját. A gyenge törzsét, és az ágait tépte a viharos erejű szél, néha a földig kellett hajolnia, hogy el ne törjön de kibírta a próbatételt. Este felé már megkönnyebbülve állt a helyén, a szél ereje alább hagyott, most inkább csak simogatásnak tűnt a fuvallat ami elérte. Másnap kora reggel vendégek is jöttek hozzá, egy idős néni az unokájával és egy kiskutyával eljőve csodálkozott a kis fára, ők még nem látták itt a környéken. Nagyon sok évig kísérte figyelemmel a kislány felcseperedését, egy alkalommal már nem a nagymamával jött a lányka, egy délceg fiatal ember kísértében állt meg a fa előtt. A kis fa is felcseperedett, tavasszal virágba borulva, nyáron lombos ágakkal várta a hozzá kilátogatókat. Sokan keresték a hűsölést a lombkoronája alatt, néha az eső elöl is a fa ágai alatt kerestek menedéket, ő azonban nem örült ennek, félt, hogy egy esetleges villámlásnál kárt tesz a menedéket keresőben. Ilyenkor kicsit megrázta magát és jó nagy adag vízzuhataggal próbálta elkergetni a tőle védelmet váró embert. Egyre telt az idő, minden évben idősebb és idősebb lett, az idő múlásával nagyobb lombkoronát tudhatott magáénak, és erősebbnek érezte magát. Már nem félt a viharos széltől, kellően megerősödött a törzse, csak azt fájlalta, hogy néha elveszített egy, egy ágacskát, főleg azokat amik még nem tudtak megerősödni és nem tudtak ellen állni a szelek erejének. Nem bánkódott a téli napokon sem, szerette az ágakon megülő hópihéket, mert tudta, hogy pár hónap és ismét virágba borulva fog a parton pompázni. Szerette a tavaszi áradást, ilyenkor jókat fürdött a kiáradt folyó vizében, szerette amikor a halacskák a víz alatt hozzá dörzsölődtek. Egy kora nyári napon ismerősre lett figyelmes, a régen látott kislány látogatta meg, de most már édesanyaként, a kisgyermekével kerestek árnyékot és hűsölést a fa lomjai alatt. Örült az ismerősöknek, ám mostanában sok idegen is megfordult a környéken, építkeztek, egy gyaloghidat építettek a közelben. Nem szerette az ágaira rátapadó port és azt, hogy néha sérüléseket okoztak a törzsén, sőt, sok faágat le is vágtak róla, ami nagyon tudott fájni. Az építkezés után csak sok hét múlva kezdtek begyógyulni a sebei, de kibírta azt a megpróbáltatást is. Minden évszak közül az ősz volt a kedvence, ilyenkor csinosan fel tudott öltözni, szinte naponta más és más színű ruhát vehetett magára, millió színben tudott az emberek előtt mutatkozni. Múltak a hetek és hónapok, mozgalmasan teltek az évtizedek amikor, egy reggelre hatalmas gombák nőttek a fa tövében, nem tudta

Nyári munka

Emlékszel még? Emlékszel rá?

Nosztalgiával gondolok a gyermekkoromban végzett nyári munkákra. Néha jó bulinak tartottuk ,nem utolsósorban pénzt is kerestünk ,ha nem is sokat .A hetedik osztályt elvégeztem, amikor a nyári szünetben a haverokkal elmentünk nyári munkára ,kukoricafattyazás volt a munkánk. A Lenin Tsz -bejártunk ki minden reggel, igazi munkaidőnk volt, hétkor kezdtünk és délután fél négykor végeztünk.

Az agronómus mindenkit beosztott egy idősebb ember mellé, tanulás céljából, majd mikor meg lett a tapasztalat akkor mát a velünk, egyidősekkel is összekerülhettünk.

Aki csinált már ilyet az tudja ,hogy nem minden az aminek látszik ,nem volt könnyű munka egész nap a tűző napon kapálni.

Estére a derék már nem nagyon akaródzott kiegyenesedni, fájt minden porcikám, a karom majd leszakadt, de nem volt mese csináltam.

Nem volt muszáj, de kerékpárra gyűjtöttem és azt mondták a szüleim, hogy be kell szállnom a vételárba.

Könnyítést az esős napok jelentették, bár akkor a fedett csűrökben találtak valami elfoglaltságot.

Ott könnyebb volt lazítani, kicsit elbújni és szunyálni egyet a szénában. Sok lány is dolgozott a tsz-ben, így még plusz motiváció is volt, igyekeztünk a lányok mellé és közelébe kerülni és nagyon ciki lett volna, ha többet dolgoztak volna, mint mi.

Minden fiú a vízhordólányba volt szerelmes, idősebb volt, és mint a legszebb rózsa, kezdett kivirulni.

A felnőttek bazsalyogva nézték, hogy mennyi vizet iszunk, utána pedig mennyit jártunk odébb, mert ugye ami befolyt, az ki is akart folyni.

A velünk dolgozó lányok féltékenyen nézték, hogy, hogyan legeltetjük a szemünket a vízhordólányon.

Ám nem hagyták magukat ,minden reggel csinosan öltözve várták ,hogy rajtuk is megakadjon a szemünk ,mi pedig vevők voltunk a csábos kinézetre .Micsoda öröm volt, amikor délben egy szöszi copfos lány mellé ülhettem az ebédet megenni . A munka végeztével pedig együtt bicikliztünk haza ,kölcsön kért biciklivel voltam ,de büszkén újságoltam ,hogy lesz saját is, ha megkapom a fizetségem. Eltelt a nyár, és már a következő nyarat terveztük, előre terveztünk, hogy mit is fogunk venni a munkáért kapott bérből. A haverokkal úgy döntöttünk ,hogy a nyolcadik elvégzése után fizetősebb melót keresünk ,elmegyünk vagont kihányni .Egy vagon szén ,kavics ,sóder kihányása kereken száz forint volt . A terv jó volt ,akkoriban az ,az összeg egy kisebb vagyont ért. Csak hát, nem gondoltunk arra, hogy oda már erős fizikum is kell. Akkoriban sportoltunk, de mivel tartani kellett a súlyunkat, nem voltunk egy deli legények, az erőnk meg volt, csak nem a vagonrakodáshoz való. Sosem felejtem el, reggeltől estig tartott a munka, az egy vagon kirakodása, a szívlapát már magában is tetemes súlyú volt, megrakva pedig, akár egy sziklát emelgettünk volna. Megkaptuk a pénzt, de megfogadtuk, hogy tehervagon közelébe sok évig nem megyünk. Nagyon elfáradtunk, de megcsináltuk, már csak dacból is. A középiskolák elkezdéséig egy építőipari vállalatnál dolgoztunk, segédmunkások lévén betonoztunk, cementes zsákokat cipeltünk, téglát hordtunk és maltert kevertünk. Ez is nehéz munka volt, de a vagon kirakodáshoz képest semmiség volt. A munkával eltöltött hónap leteltével, örömmel számolgattuk a pénzünket. Kirándulásra szántuk a munkabérünket, de előbb a szüleinknek adtuk a keresetünk felét, büszkék voltunk, hogy hozzá tudtunk járulni a családi büdzséhez. A kirándulást már előre megterveztük, sátorozás, horgászás és fürdés volt tervbe véve, majd megvalósítva. Kerékpárral mentünk Berekfürdőbe, a kempingbe laktunk, önellátók voltunk és nagyon élveztük a szabadságot. Útközben a csatornákban horgásztunk, a szántóföldeket övező fák között vertük fel a sátrakat éjszakákra. A kempingben azt ettük, amit vettünk és főztünk, de mennyivel másabb íze volt azoknak az ételeknek, hiszen a magunkét ettük, a mi saját keresetünkből vettük mindent. Rengeteg élménnyel tértünk haza és sok, sok évig emlegettük azt a nyarat, sztorizgattunk és azon ábrándoztunk, hogy talán a gyerekeinknek is sikerül olyan nyári élményeket átélni, mint amilyenben nekünk volt részünk. A világ az óta nagyot változott, mi azonban a lelkünk mélyén, ugyan azok a lelkes emberek maradtunk, mint régen is voltunk.

"A kelés utáni első ápolási munka az egyelés, ha a kelés túl sűrű, egyenetlen. A csemegekukorica hagyományos munkája volt a fattyazás, ..."

Két szomszéd beszélget

- Jó napot szomszéd!

- jó napot Pista bátyám! Látom, az egész faluval kezet fogott, mire fel ez a nagy örömködé-s?

- Á, semmi, csak kaptam abból a pálinkából, amit Pesten a nagy házba árulnak, a druszám/Pálfy képviselő/ küldött egy üveggel a nemes nedűből, de nem tudtam, hogy ilyen hatása lesz. Láttam a komát a tévében, és azt gondoltam, most ez a módi járja, hiszen ő is kezet fogott a padtársaival, mielőtt hazafelé vette az irányt. Furcsa dolgokat tud ez a pálinka művelni, de felkészültem ám, szóltam az anyjuknak, hogy kösse, meg a Bodrit mielőtt hazaérek, át ne essünk rajta a sötétben mindketten, még azt hinnék a faluba népek, hogy eltángáltam az asszonyságot.

- Hová viszi azt a kaskát Pista szomszéd? Megtojtak a tyúkok?

- Nem tojtak azok egy fia tojást sem, de kiteszem a városháza elé, hátha a bent dolgozó képviselők abba dobálják majd szarakat, akarom mondani a sarat, és nem egymásra. Mondja csak szomszéd, remélem nincs magánál videó? Nem szeretném magam viszont látni a televízióban.

- Nyugodjon meg kend, nem veszem videó magnóra a reggeli pálinkázását és az utána történteket, de vigyázzon, mert tele a falu idegenekkel. Azt mondják, hogy házi videót készítenek, hogy majd az unalmas téli estéken legyen min szórakozniuk.

- Na, azért a biztonság kedvéért hoztam magammal egy furkós botot, nehogy le tudjanak karakter támadni ezek az idegenek. Nem tudja mi volt az a hangoskodás tegnap délután a főtéren?

- Az alvégiek összefogtak a felvégen lakókkal, együtt kajabálák, hogy: összefolyást, összefolyást! Mindenki azt akarja, hogy egy mederbe folyjék a falu kis patakja, mert így, hogy háromfelé folyik, nem tudják belevezetni a nagy folyóba.

- Jut eszembe szomszéd, meg van még a gyerekkori kis tologatós számoló masinája? Tudja az, amin oroszok még ma is számolnak, az ameliken , a kis golyókat kell tologatni. Az egyik atyámfia fiának a lánya boltot szeretne nyitni, de már egy éve ígéri a Pesti tótumfaktum, hogy a számítógépes csodaketyerét de nem lehet a szavának hinni. Bezzeg, ha mi nem fizetünk be valamit, egybű ránk küldik a NAGYOT vagy mi a csodát.

- Meg van az még Pista bátyám, az asszony is azon számolja a csökkentéseket, de az a fránya ketyere valamiért mindég mínuszokat számol ki. Nem, hogy csökkenne a rezsi, de pár ezer forinttal többet mutatnak a golyók.

- Oszt, azt hallotta -é már szomszéd, hogy a Pijás Jocóról szobrot mintáztak? He-he, ráadásul le sem kell majd dönteni, ledől az maga is, főleg ha adok a Pista komám küldte pálinkából a Jocónak. Na meg, a népek sem horgyák szét, mert olyan cefre szaga van, hogy még a kutyák is elkerülik.

- Megyek is befelé, jön a tv- be Faktorális műsor, és meg szeretném nézni a mentoranya legújabb bugyi fazonját, de csak stikában, mert az anyjuk leveri a derekam.

Filléres emlékeim

Az élet ismétli önmagát

Az ember életében sok dolog ismétlődik, most a gyermekkorom idejéből jött elő egy emlék, olyan, amit ma felnőtt fejjel, nagyapaként magam is megélek.

Emlékeimből az édesapám dolgozós táskája jut eszembe. Egy kopott fekete kézitáskája volt a faternak, abba vitte az ebédjét a "dolgozójába" és abba hozta haza a "megmaradt " pár falatnyi eledelt is. Madárláttának hívtuk a táska hazahozott tartalmát, ami számomra a világ legfinomabb étke volt, mint, ahogy a táska rejtekén meglapuló kis zöld cukorkás zacskó tartalma is a legfinomabb édességnek számított. Később, a gyermekeim is részesei voltak egy hasonló élménynek, igaz, az ő finomságait a konyhaszekrény egyik polcán található kis cukorkás üveg rejtette. Minden alkalommal amikor édesanyámhoz mentünk, a gyerekek legelső mozdulata a kis rekesz lenyitása és egy szem cukorka elvétele volt. Nem két szemet, nem három vagy több szem cukorkát vettek ki, csak egyetlen szemet, majd, ugyan azzal a mozdulattal, már csukták is vissza az ajtócskát. Az arcukon minden alkalommal valami átszellemült mosoly futott át, hosszasan ízlelgetve ették a mama cukorkáit. Olyanra nem is emlékszem, hogy az üveg kifogyott volna, édesanyám mindég gondoskodott a feltöltéséről. Emlékszem, mi felnőttek is sokat megdézsmáltuk a cukros üveget, és minden alkalommal valami különleges ízt érzetünk, olyan mamásat. Mindenféle finomság fellelhető volt, és mindég a meglepetés erejével hatott egy, egy újfajta ízű cukorka megtalálása. Nem kell nagy dolgokra gondolni, kockacukor, Negró, Stollwerck, dianás cukor, és ha telt rá, Duna kavics, vagy selyem cukorka bújt meg polcon fellelhető üvegben. Sajnos már, nincs, aki hozza a "madárlátta" kis falatokat és nincs, már aki feltöltené a cukros üvegecskét mindenféle finomsággal. A hagyományt azonban mi is őrizzük, igaz nem olyan formában, mint a szüleim tették, ám az unokám is talál mindég "meglepetést". Nálunk a könyvespolcon van egy pici kis fonott kosárka, abba talál pár forint aprópénzt. Valaha, valamiért beletettük a tíz, húsz filléreket és azokat gyűjtötte be az én kis unokám. A fillérek megszűntek, de a hagyomány maradt, ám most, tíz, húsz és száz forintosok kerülnek a kosárkában. Nem fér bele sok "mani", az egész kosár tartalma nem tesz ki kétszáz forintnyi értéket, de nem is az a lényeg. A kosárka tartalmának nem pénzbeli értéke van, / persze valós értékű pénzek/ a tudat és valami megmondhatatlan az, ami miatt mindég kerül pár csengő forint a kosárkába.

Maga a pillantás és a mozdulat, szinte ugyan az mint a gyermekeim pillantásai és mozdulatai voltak.

Mindenki őriz ilyen és hasonló emlékeket. Talán valami jelentése is van ezeknek a kis apró dolgoknak,még pedig az, hogy gondolunk valakire, gondolnak ránk, mert olyan jó meglepetést okozni, még úgy is, hogy nem is meglepetés az, ami annak látszik.

Saját magunk kitaszítottjai leszünk

Ebben a szélsebességgel rohanó világunkban egyre távolabb kerülünk egymástól, magunktól és a világtól. A legkisebb gyerekek de, az idősebb korosztály is kezdi elveszíteni az élet szépségének lényegét. Begubózunk az elektronika bugyraiba, már szinte az életünk nagy százalékát a mindenféle kütyük uralják. A kézzel, papírra vetett irományok helyett a kütyüinket nyomkodva kommunikálunk és éljük az életünket. Csak pár kattintás és elénk tárul az univerzum, kaját rendelünk, menetrendet nézünk, vásárolunk, és öngyógyítást végzünk. Elszomorító látvány, amikor a család minden tagja a telefonja vagy a tablet nyomkodásával van elfoglalva az ebédlő asztal mellett. A fülünkre "ragasztott" hallgatóból üvölt a zene, közben mindenféle balesetforrásnak tesszük ki magunkat és embertársainkat. Az interneten található fals diagnózisokkal próbáljuk az öngyógyítást, és lassan jobban hiszünk az ott olvasottaknak, mint a tudós doktoroknak. A világhálón keresünk szerelmet, társat, közben az életükből elvész a romantika. Sokan nem is tudják vagy elfelejtették milyen az udvarlás művészete. Egyesek a felsoroltakat nevezik haladásnak, fejlődésnek, és a jövő útjának. A mai gyerekek nem babával, kisvasúttal, karikás ostorral játszanak, a gépekről letöltött játékok uralják a gyerekkorukat. A szerelmesek nem illatos borítékban küldött levelekkel ostromolják a szívük választottját, egy kattintás és mindenféle karakterű smájlikkal adják egymás tudtára, hogy mit éreznek a másik iránt. A közlekedési eszközökön nem beszélgetnek egymással az emberek, el vannak foglalva a masináik nyomkodásával. Az iskolai tudományokat a számítógépről tanuljuk és teljesen elfelejtünk kombinálni, értelmezni, számolni, mert mindezeket elvégzi a gép helyettünk. Jó dolog, hogy magunkhoz jön a világ, hogy nem muszáj egy üdvözletért a földgolyó másik végébe utazni. Ám elvész az élet sava, borsa, nincs közvetlen kapcsolat, nincs és nem látható az érzelem sem magunkon, sem akivel kommunikálunk. Pillanatokba bele lehet sűríteni az életünket és észre sem vesszük, hogy felfalt bennünket a kiber világ. Az univerzum részei vagyunk, közben feladjuk az életünk szépségeit. Természetesen haladni kell a korral, a technika és mindenféle dolgok fejlődésével, csak ne felejtsünk el a magunk világában maradni.

Köztünk élő rejtett értékek

Ismerjük, akiket ismerünk?

Jártunkba, keltünkbe rengeteg emberrel találkozunk. Ismerkedünk, barátkozunk, néha pedig, csak úgy komázunk.

Talán a falun élő embereknek könnyebb dolguk volt, van. Egy kis közösségben, szinte mindenki ismer mindenkit, és mindenki tudja a szomszédja, ismerőse örömét és bánatát. Régen erre volt rendszeresítve a porta elé kiépített kis lóca, vagy, ahogy egymás közt nevezték a pletykapad. Estefelé, mikor az emberek túl voltak a munka dandárján, kiültek nézelődtek és szóba elegyedtek az arra járókkal, ha nem járt arra senki, akkor pedig, a szomszédok egymás között trécseltek. A falu apraja, nagyja hivatalos volt az esküvőre, temetésre és keresztelőre, ha disznóvágás volt a szomszédok is kóstolót kaptak a disznóságokból. Tudták ki, kivel és mikor pajzánkodott, kinek hányat tojt a tyúkja és, hogy kinek jöttek látogatói, esetleg ki járt tilosba. A régiek közül még sokan élnek a hírmondás és ismerkedés eme válfajával, de egyre többen a modern technikával és technikából tájékozódnak, "lájkolják" egymást. A régmúlt a városi lakói kis közösségei is ismerték még a "pletykapad" fogalmát és az hittek a közösség összetartó erejében. Mára viszont, teljesen eltűnt az a fajta életmód és az a fajta közvetlenség, ami akkor dívott. Mindent sietve és gyorsan végzünk, gyorsan élünk, mintha minden pillanat az utolsó pillanat lenne az életünkben. Nyugdíjasként több időm jut mindenre, nyugodtan megállhatok egy kis diskurálásra, az éppen a tárcánkban lapuló családi képek nézegetésére, olyan emberekkel való beszélgetésre, akiket csak felszínesen ismerek. Egyre több olyan emberrel találkozok, akikről bizonyos értékeket nem is feltételeztem és bár minden nap találkoztunk, köszöntünk, de nem ismertem meg az egyén nagyon értékes oldalát. Egy ilyen értékkel bíró ember Géza, a szomszéd háztömbben lakó képeslap és érme gyűjtő, akiről egy beszélgetés alkalmával derült ki a hobbija. Egy másik ismerősömet az egyik közösségi oldalon ismertem fel mint festőművészt. Kutyasétáltatás közben minden nap találkoztunk, váltottunk pár szót, de mostantól egy másik "arcát" is figyelemmel kísérem. Természetesen ugyan olyan tisztelettel viszonyulok hozzájuk, de már egy érdekes és értékes oldaluk megismerése lévén az általuk képviselt témában is tudunk értekezni. A volt kollégámról, egy félreértett szó kapcsán tudtam meg, hogy nagyon érdekes sportot űzve tölti a szabadidejét. Baráti beszélgetésben kérdésként merült fel, hogy

- Merre van Misa bácsi?

"Táncolni" ment a Hunyadiba! Volt a válasz.
A Hunyadiban táncolnak is? Csodálkoztam!!!

Mint kiderült, az én komám nem táncolni volt, Misi egy közeli presszóban a darts táblára dobálta a nyilait. Minden alkalommal, nagy csodálattal nézem a televízióban az év utolsó napjaiban rendezett világbajnokságot, és már magam is megnéztem a helyi darts klub házi versenyét. Ma már magam is tagja vagyok a Szolnoki Baglyok Darts Clubnak Az egyik hölgy ismerősömről most derült ki, hogy színes cipzárak összevarrásából készít különféle nagyságú táskákat, szütyőket. Egy másik hölgy, rézdrótokból és picike gyöngyökből készít Bonsai "fákat" és mindenféle karkötőket./a lányom is készít ilyen mütyüröket/

Ismerjük, akiket ismerünk?

Nem mindég az igen a megfelelő válasz. Sokszor előfordul, hogy a bemutatkozás után már is elfelejtjük a beszélgető társunk nevét, vagy a találkozást követően egyből kimegy a fejünkből a beszélgetés témája. Rohanunk és felszínesek vagyunk, nem várjuk meg beszélgetőtárs reagálását, csak azt halljuk, meg amit nagyon akarunk, így nagyon sok információ csak elillan a levegőbe.

Nem kell mindenkit a keblünkre ölelni, nem kell mindenkivel közvetlen baráti kapcsolatot kialakítani, ám ha jól sáfárkodunk az ismeretségekkel, akkor sok értékes kapcsolattal lehetünk gazdagabbak.

Száz évvel ezelőtt készült az első isler .

Emlékszel még? Emlékszel rá?

Kevesen tudják, hogy az isler, egy szolnoki cukrász mester találmánya. Nevezetesen, Kádár Kálmán volt, aki először készített islert, igaz, hogy ő még lekvárral töltötte, és csak a későbbi évek során lett habbal töltött a belseje. Még ma is megvan a cukrászda épülete, de már nem süteményeket árulnak benne.

A hatvanas évektől Tünde cukrászda néven működött. A külső homlokzat magyaros motívumokkal díszített, szecessziós stílusú, az épület belső kialakítása is nagyon egyedi volt.

Az ajtón belépve az eladótérbe találta magát az ember, az egyik sarokban még kassza is működött. A pult mögül lehetett bejutni a cukrász üzembe, ahol minden sütemény frissen készült, minden sütemény magában hordozta a csak itt fellelhető ízeket, legyen az krémes, torta, apró sós sütemény, vagy a saját találmányú isler. Csak a későbbi időkben kezdtek el fagylaltot is készíteni és árusítani. Az előtérből, balra volt a közösségi helyiség, ami két részre volt osztva, szinteltolással. Az alsó helyiségből pár lépcsőfok vezetett a karzatra, itt voltak a mellékhelyiségek. A hatalmas kirakat előtt ülve, egy zongorista és egy dobos szórakoztatta a nagyérdeműt/Pedzi és társa/. A diszkrét zene mellett a süteményeket fogyasztva, lehetett beszélgetni és újságot olvasni. Igen, a városban fellelhető összes újság megtalálható volt a fonott újságtárolókban, sőt, még szépen díszített kézbe fogható újság tartó is volt, amit már, csak régi filmekben lehet látni. Ma leginkább Móra László nemzetközi hírű cukrászmester, a Marcipán cukrászda tulajdonosa műhelyében készül a híres és számomra legfinomabb isler. Móra László Budapesten, Szamos Mátyástól, a Gerbeaud legjobb cukrászától tanulta mesterséget . Mikor megvették a régi, nagyon rozoga, de nagyhírű Marcipán cukrászdát, vele "vették" a cukrász mestert és a cukrászmesterséget kitanult feleségét. Egy ideig Hegedűs Laci bácsi, a Kádár cukrászda cukrásza segítette az első önállóan előállított sütemények elkészítésében.

Laci bácsi által készültek az islerek, torták, ő gondoskodott nyugdíjas éveiben is arról, hogy ne felejtődjenek el a régi megszokott ízek .

A Móra László által vezetett új Marcipán cukrászda cukrászai fejlesztették tovább a Kádár mestere által kitalált islert.

A Marcipán cukrászdában készült isler ,magas ,édes s-habos , a tészta része pedig világosabb mázzal van leöntve, mint a Kádár cukrászdában készült süteményé volt . A Marcipán cukrászdában készült sütemények ma is magukba hordozzák a régi ízeket ,igaz ,a mai modern technika sokkal nagyobb mozgási teret biztosít az ízek kialakításának. Maga a cukrászda, egy szépen kivitelezett épületben található. A belső tér kialakítása szemet gyönyörtető,egy térben történik a vendégek kiszolgálása, és itt találhatók azok az asztalok melyek mellett ülve a vendégek elfogyaszthatják a finomságokat .A sütemények , a fagylaltok íze pedig , vissza, visszacsalogatja azt, aki már egyszer megkóstolta a finom süteményeket ,fagyi különlegességeket. Aki betér a cukrászdába a falakon Móra cukrászmester festményeit csodálhatja meg. Aki pedig, veszi a fáradságot és felmegy az emeleti galériába, a sok kép láttán elcsodálkozhat, hogy Móra László nem csak nemzetközi hírű kiváló cukrászmester, de festőművészként is a sikeresés nemzetközi hírű.

Ma már szinte minden cukrászdában sokféle ízesítések készül az isler. Lehet már, gyümölcs ízű habbal készült finomságot is kapni, de nem ritka a mákkal és különféle lakvárral töltött kerek sütemény. Magam, a most kapható, szép magas, sűrű krémmel töltött, különösen finom mázzal leöntött, Marcipán cukrászdában készült és kapható islert imádó vagyok.