Tiszaiember

AZ ÉLET  EGY NAGY JÁTSZÓTÉR, CSAK TUDNI KELL A MEGFELELŐ JÁTÉKOT KIVÁLASZTANI

Egy 67 éves férfiember mindennapjait  követő és bemutató oldalt szeretnék szerkeszteni, közzétenni.

Az életkor csak egy szám, mindenki maga dönti el, hogy milyen tartalommal tölti meg!

Semmi különös dolgok ,csak az egyszerű hétköznapok, ünnepek bemutatására törekszem. Bemutatni azt, hogy az élete delén túl lévő embernek is lehet élménydús,pörgős és néha különös dolgokat produkáló élete. Megszeretném mutatni , hogy a nyugdíjas élet nem a tespedésről, a nagy semmi várásáról kell, hogy szóljon.Szeretném bemutatni a szülővárosom mindennapjait, gyönyörű tájait, nem utolsósorban a két folyónkat, a Tiszát és a Zagyvát. 

 Aki megtisztel a látogatásával annak megköszönöm a bizalmát. 

Az írásokhoz  olvasásához, a  képek nézegetéséhez, jó szórakozást kívánok!,

Üzenet unokámnak!Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.
- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
- hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.
Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.
Életet, melyet érdemes élni !

Vigyázok rád akkor is, ha a viharos szelek döngetik az ajtót.
Vigyázok rád, amíg fel nem nősz, és elég erős nem leszel ahhoz,
hogy megállj a saját lábadon, de azután is ott leszek, hogy vigaszt,
menedéket, és egy kis szabadságot nyújtsak, amikor szükséged van rám.
Nálam mindig szeretetre, meghallgatásra találsz...A Kis Unokámnak
Öröm Téged látni, öröm Téged várni,
Téged igazi boldogság ölemben ringatni!
Ha látlak szélesre tárul szívemnek kapuja,
S közben a boldogság a bensőmet átjárja.
Fészket, tanyát vertél Te az én szívemben.
S azt otthonosan, szépen berendezted.
Melegség, szeretet mely ez otthonból árad,
vidámságot, boldogságot adsz Te a Nagyapádnak!

..Kevés férfi tudja, hogy egy újjal végig simítani a nő arcán több, mint megmarkolni a fenekét... Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsába bámulva... Hogy beszélgetve vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve.. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pozícióval, pénzzel felvágni előtte...
Hogy végig cirógatni és csókolni testét élvezetesebb, mint egyből a bugyijába nyúlni... És hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után..Hogy jobban megbecsüli azt, ha a férfi a házimunkában segít, mint azt, ha étterembe viszi...Hogy az igazi nő szemében többet jelent az a férfi, akit szeretnek a gyerekei, mint aki mindent megvesz nekik.. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel.... 

"Egy nap csupán,reggeltől estig,
Ennyi a kérész élete.
Rövidke nap,bár csodaszép,
és mennyi minden fér bele.
Életre kelni,megszületni
egy hosszú álom volt csupán.
Felrepülni és eggyé válni
S meghalni egy szép éjszakán."

Volt szerencsétek átélni ezt a csodát?

kovacs_kevin

Filléres emlékek

Na, most befejezem, mert valami a szemembe ment és homályosan látok, pedig csak egy fényképet találtam, egy filléres emléket, ami nekem mindent jelent, ami a pénz értékével ki nem fejezhető.

Mindenki keresett már valamit, ami nagyon fontos lett, de abban a percben éppen nem jutott eszébe, hogy hová is sinkófálta, e közben olyan dolgokra akadt, ami évek óta porosodott a sifonér legalján.
Egy fontos irat keresése közben került elő édesapám egyik fényképe ahol első szülött unokájával látható, aki a nagypapa karján ül és mind ketten jó ízűen kacarásznak.
Nagyon jól emlékszem a képre és szinte átélem az akkori pillanatokat, Május elsejei ünnepen készült a fotó egy kis Pajtás fényképező géppel, sárga néhol nagyon elfakult már, de hűen átjön az akkori mókázás.
Nagyon büszke volt a fater/így hívtam/, mert, az egész élete egy 180 fokos fordulatot vett, amikor megszületett a lány unoka .

Az egy szem, akit lehetett kényeztetni, akiért a csillagokat is lehozta az égről, aki ha csak eltüsszentette magát már egy egész védőbástyát épített volna köré .
Nem sokáig örülhetett azonban a kis cserfes és állandóan izgő-mozgó szeme fényének, egy súlyos betegségben eltávozott és maga mögött hagyta mindazt és mindazokat, ami, és akik az élete értelme volt.
Büszke volt arra, ahogy élt, és amit véghezvitt rövid földi léte alatt, egyenes derékkal állt oda, amikor mennie kellett a hosszú útra.
Na, most befejezem, mert valami a szemembe ment és homályosan látok, pedig csak egy fényképet találtam, egy filléres emléket, ami nekem mindent jelent, ami a pénz értékével ki nem fejezhető.